Maxim gyakorlatilag sehova nem akart menni, még boltba is alig akart jönni, a biciklijét pedig nem volt hajlandó használni. Jól érezte magát Nagyiéknál és Mamáéknál is, mindig talált valakit vagy valamit, aki, ami lefoglalta. Talán azért "gubózott" úgy be, hogy előtte a Balatonon voltunk, aztán rögtön a 2. napunkon Békéscsabán nagy családi találkozóra mentünk Gyomára, ahol senkit nem ismert rajtunk és Dédipapán kívül. Meleg, fülledt idő volt, a gyerekek többnyire pucéron szaladgáltak (ezért van kevesebb fotó).
Mi Norbival elmentünk moziba vasárnap este. Robin mikor ráeszmélt, hogy elalvásnál nem vagyok ott, sírt, és gyakorlatilag álomba sírta magát.
Mi Norbival elmentünk moziba vasárnap este. Robin mikor ráeszmélt, hogy elalvásnál nem vagyok ott, sírt, és gyakorlatilag álomba sírta magát.
Viszont mikor 5 napra rá, Norbival kettesben Gyopárosfürdőn töltöttünk egy napot, úgy hogy éjszakára sem mentünk haza, nem volt vele gond. Egyszer felébredt éjszaka, kérte, hogy Mama tegye a fejét az ágyához, aztán aludt tovább. Kicsit féltem, hogy majd ha meglát, vagy nem vesz rólunk tudomást vagy teljesen rám "tapad" majd, de semmi változást nem vettünk észre, abszolút jól viselték mindketten az első alkalmat anya és apa nélkül. Vasárnap pedig Tata 60. születésnapját ünnepeltük meg, kicsit előrehozva, hogy mi is ott legyünk. Sikerült teljesen titokban tartani az előkészületeket, és meglepni őt.
Maximnak két vicces beszólását sikerült megjegyeznem. Az első még a Balatonon hangzott el. A strand egyik sarkában pakoltunk le első nap, közel a homokozós parthoz. Miközben felfedeztük a strandot, játszóteret és vissza indultunk a part mentén a helyünkre, Maxim meglátta a homokozós részt, de nem azt, ahova leraktuk a cuccainkat. Meglepődötten kiáltott fel:
- Anya nézd, átrendezték a Balatont!
Luxemburgban nincs un. hangos lámpa, talán néhány sípol, ha zöldre vált, de vidéken aztán semmi hang, csak egyszerűen vált a lámpa, és ha zöld átmehetünk a zebrán. Csabán egyik reggel bicajjal mentem a városba, Maxim jött velem. Az egyik zebránál ahogy a lámpa zöldre váltott, hang is jelezte, hogy a "Luther utcai jelzőlámpa zöldre váltott, meg lehet kezdeni az átkelést". Kb egy perc múlva Maxim a bicikliülésből kérdezi:
- Miért mondták be a rádióban, hogy át lehet menni az úton?
Sajnos a visszafele út megint rosszul kezdődött. Úgy látszik, hogy Maxim nem bírja a nem autópályás utazást, illetve ha az fél óránál tovább tart. Az állandó gyorsítás-lassítás, kanyarok, meg persze lehet hogy a hazatérés izgalma is közre játszik, hogy immár harmadik alkalommal hányt, és mindig Csabáról elindulva olyan jó 40 perc után. Pedig készültünk, zacskó is volt nála, de egyszerűen nem jól reagál, mi meg hiába kérdezzük előtte, akkor még jól van. Az sem segített gondolom, hogy Robin kért gyümölcssűrítményt, kettőt be is vágott, és mivel Maxim akkor még jól érezte magát, ő is ivott egyet. A gond ilyenkor az, hogy mire kitisztítjuk nagyjából az ülést, autót, fél óra eltelt, úgy hogy nekünk még majd' 1400 km hátra van. Többet nem kockáztatunk, valamit adunk majd neki, hogy átvészelje ezt a szakaszt. Utána egyébként jól van, éhes, eszik, iszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése