Már csak azért is, mert borongós időnk van, igazi szürke reggel. És hogy kezdődjön egy ilyen hétfő? Borongósan természetesen. Végre kigyógyult Maxim a köhögéséből, pénteken Norbival voltak úszni, mert elkezdődött az újabb babaúszás. Erre tessék, vasárnap délután óta Maxim orra folyik, még délben jól aludt, kicsit rekedten ébred, aztán kezdődott az orrfolyás. Persze éjszaka alig aludtunk, 1-2 óránként ébredt, még a haját is összekente reggelre. Nem lázas, étvágya van, de ez a nátha megőrjít. Nem baj, olyan erős immunrendszere lesz, mint az apukájának.
Szombaton átmentünk Németországba, mert még mindig nem találtunk csempét a fürdőkádunkhoz, persze itt sem jártunk sikerrel, de Maximnak vettünk egy gumicsizmát, mire elindul, jó is lesz, és az van ráírva, hogy Maximo.
Már nagyon próbálkozik, 2-3 lépést tesz meg egyedül, két este az esést gyakorolta a kiságyában, tegnap meg a szobája ajtajában állt-állt, láttam rajta, hogy lépni akart, végülis egyet sikerült neki, aztán lecsüccsent. Most kevesebbet kell felvenni, viszont menőkéje van. Egy kézzel köröz-köröz, általában a másikban fog valamit.
Még szombaton délután is voltunk boltban, és ahogy álltunk a pénztárnál, meglátta a naptárokat. Volt ott cicás, lovas, meg ki tudja még milyen, Maxim a kutyásba szeretett bele. Elkezdett ugatni, ugrálni, mint az élő kutyáknak, persze oda adtam neki, végülis nem lett volna muszáj megvenni, mert mire sorra kerültünk, elengedte, de feltesszük majd neki az ajtóra. Azóta is ha meglátja, ugat neki, meg gyűrögeti, forgatja. (Jól működött a termékelhelyezése az üzletnek, könnyen be lehet fűzni a szülőket.)
Vasárnap reggel Maxim nagyon meglepődött, mikor reggel a nappaliban meglátta a nagyapját. Apósom egy hétig nálunk lesz, csinálják a fürdőszobát, meg befejezi a válaszfalat. Hamar elmúlt a félénksége, ma reggel már fel se vette, hogy négyen vagyunk. Felfedeztünk egy pici tavat a rendőrmúzeumnál, délután végre nem esett, és elsétáltunk oda Maximmal. Nagyon tetszettek neki az óriás pontyok, most még a nagyapja dobálta neki a kenyereket. Aztán nem akart visszaülni a biciklijére. Megkezdődött a dackorszak, a most-nem-ezt-akarom hisztiben nyilvánul meg Maximnál. Pont tegnap olvastam, hogy másfél éves kortól beszélhetünk erről a nehéz időszakról, amikor még nem tudja kontrollálni a gyerek az érzelmeit, keresi a határokat stb. de fiúknál ez már hamarabb elkezdődhet, juhé. Pláne, ha hozzá vesszük, hogy Maxim akaratos, erős jellem, ahogy a homeopata orvosom mondta, nem fogunk unatkozni ezután sem.
Olyan jó volt megint több időt tölteni Maximmal, nem csak nekem esett nehezemre reggel dolgozni jönni, ő sem akart elválni a bölcsiben. De szerintem minden rendben lesz. Daviddal a kis asztalnál esznek ketten, a széken van erszény, hogy ne essenek le. Külön alszik a kisebb szobában, remélem, ma is olyan jól, mint múlt héten. Reggel fél 9-kor már ott volt a pici kislány, az új csoporttárs, aludt a hordozójában.
Csütörtök nagy nap lesz, szeretném, ha mindenki egészséges lenne/maradna addig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése