2010. szeptember 23., csütörtök

Egymásra hangolódás

Maxim egész délután elválaszthatatlan az apjától. Olyan, mintha őt tüntetné ki a figyelmével, talán mert ő ment érte? Rám meg mérges, mert minden reggel én passzolom le a bölcsiben?
Örül nekem, de aztán megy is vissza Norbihoz. Olyan, mintha kéne neki egy kis idő, hogy a hosszú nap után rám hangolódjon. Pedig tegnap is már 5 körül otthon voltam.
Még picit köhög, egyfolytában túrja a száját, így este kapott megint kúpot fogzásra, és hogy ezért, meg a fáradtság miatt is, de csak kétszer ébredt, igaz, akkor üvöltött és reggel 5-kor alig bírt visszaaludni, pedig ott maradtam mellette. Nekem eszembe sem jutott volna, csak tegnap beszéltem Orsival, Milán anyukájával, és nekik egyszerre jött ki a második tejörlő alul es felül, ez szeget ütött a fejemben. Ma reggeli felszínes fogvizsgálatom eredménye: kibújt a 10. fog, nem alul a másik, hanem bal oldalon a felső. Szerintem nem egy napja. Ahogy Orsi mondta, a két fiú verseng egymással, kinek van több foga. Milán vezet 11-gyel, de lehet, nem sokáig.
Ami ennél sokkal fontosabb, Maxim tegnap egyedül felállt. Mostanában körbe-körbe jár, persze egy kezét még fogni kell, de csak egyet, a másikban szorongat valamit. Így köröztünk a nappaliban. Megállt, leguggolt egy üres kakaós dobozhoz a földön, én elengedtem a kezét, a következő pillanatban a doboz a kezében és áll. Egyre többet álldogál kapaszkodó nélkül.
És még valami történt este: Maxim a szobájában három határozott lépéssel odajött hozzám. Olyan lazán, mintha nem először tett volna meg ennyi önálló lépést. Persze aztán hiába próbálkoztam, vagy dőlt vagy mászva közelített. Mondjuk megint este gyakorol, amikor már majd' össze esik a fáradtságtól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése