Szeptember 18-án hétfőn kezdte Emili a beszoktatást. A fiúk előtte pénteken kezdték az ovit, iskolát, nagyon örültem, hogy sikerült így beíratni Emilit. Előző héten találkoztunk Lilyvel, az egyik gondozóval, a megbeszélésre Emilit is vittem. Hétfőn, mikor ismét mentünk Emilivel, úgy tűnt, emlékszik, hogy voltunk már itt. Egy jó órát maradtunk, időnként eltávolodott tőlem Emili, és nézte, mit csinálnak a többiek, vagy próbálta azt csinálni. Ő a legkisebb és legfiatalabb, mert egyből a nagycsoportba tették, ahova a fiúk is jártak a babacsoport után. Elvileg az idén még néhány hasonló korú gyerek a babacsoportból átjön ide, és akkor tényleg lesz játszótársa. Folytatva a beszoktatást, kedden maradtam vele egy jó negyed órát, aztán úgy tűnt, hogy nem is foglalkozik velem, elköszöntem, és egy jó fél óra múlva kezdett sírni. Szerdán elmentem pár perc után, és így szép lassan péntekre egészen feloldódott. Reggel 9-kor esznek, hát ő sem csütörtökön, sem pénteken nem evett, de pénteken már nem csak a babakocsiban ücsörgött az udvaron, hanem sétálgatott. Megbeszéltük, hogy hétfőn viszem ugyanúgy 8.45-re és ebéd előtt, azaz 11.30 előtt megyek érte. Hétfőn reggelizett, egyedül kanalazta a pelyhét, kedden viszont ebédre is maradt, de nem evett. Pedig a délelőtt jól ment, ügyesen sétált, és naná, hogy éhes volt délben. Megbeszéltük, hogy ha szerdán ebédel, akkor megpróbálják lerakni aludni. Nagyon jól ebédelt, de nem aludt el, pedig nagyon fáradt volt. Csütörtökön végre evett is, és aludt is, így a 2. hét utolsó két napján uzsonna után, 15.45-kor mentem érte.
Én most hétfőn kezdtem dolgozni, nekem is hosszúak a napok, pedig két délutánt és csütörtökön egész nap távmunkázok. Emilinek egész jól megy a bölcsi, már integet, mikor eljövünk. Persze reggel sír, de le a kalappal, ugyanis reggel a babacsoportban, fent az emeleten van a gyülekező 8.15-ig, és mivel picit 8 előtt viszem, így nem a megszokott helyen kezdi a napot, de nem volt gond belőle. Elég keveset aludt délben, volt, hogy délelőtt elaludt a babakocsiban, de csütörtökön ügyesen sétált, és szűk 3 órát aludt ebéd után. Szerdán mondta az egyik gondozó, hogy nagyon ragaszkodik hozzájuk, sokat van ölben, és amikor esznek, ha valamelyik gondozó kimegy, elkezd sírni. Ezzel tényleg nem tudok mit csinálni, idővel megszokja. Ennél sokkal rosszabbra számítottam, arra készültem, hogy szabival kell kezdenem a hetet, mert nem fog majd ott aludni, vagy hogy sokat sír majd. Ő is legalább olyan érzékeny mint a fiúk, szerintem még félénkebb mint Maxim volt, de ahogy Maximnál láttuk, milyen sokat változott, Emilinél sem erőltetjük azt amit nem kell. Otthon vagány, felmászik, vagy fel akar mászni mindenhova, ahova a fiúk, csúszdán nem a lépcsőn mászik, hanem magán a csúszdán, és ehhez hasonlók.
Picit taknyos volt a beszoktatás elején, aztán hétvégére megint taknyosabb lett, de most szépen javul a náthája, remélem, kibír néhány hetet láz és egyéb nyavalya nélkül.
Közben kibújt 3 szemfoga, nagyon egyszerre nőnek: az első felül két hete, a másik kettő a szülinapos hétvégén, és most jön a negyedik is. Nem csoda, ha ebéd után csak egy jó órát aludt többször, sőt, csodálom, hogy egész sok éjszakát átaludt, oké, 5 és 6 között sokszor felébredt, de ha már hajnalig alszik, az szuper éjszakának számít. Pláne, hogy vasárnapról hétfőre éjszaka annyira nem aludt és üvöltött, hogy kétszer kapott – természetesen kétféle – szirupot, szerintem akkor bújt ki teljesen a második és harmadik szemfog. Az biztos, hogy nagyon elfárad a nap végére, most hogy egy teljes hetet volt, estére kikészül gyakorlatilag; elég jó megfigyelő ő is, a sok új arc, új nyelv, meg délutántól a fiúk itthon nagyon lefárasztják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése