Az előző bejegyzéshez akartam írni, de elfelejtettem. Hiába, én is öregszem :)
A héten nagyon szép idő volt, és délelőttre is beiktattunk sétát. Az egyik reggel a pékségbe mentünk, Norbi is jött velünk. A pékség előtt fúrták a betont, mikor odaértünk, abbahagyták, de ahogy bementünk a pékségbe, folytatták. Mi Norbival bámészkodtunk; egyszer csak azt halljuk, hogy Maxim keservesen sír. Megijedt a fúrótól, gondolom, azért is, mert nem látta a hang forrását, és tényleg nagyon hangos volt. Odahajoltam hozzá, a következő pillanatban azt látom, hogy az eladó mosolyogva nyújt felénk egy mini croissant-t "a babának" , és én kíváncsiságból elvettem. Azt nem hallottam, hogy Norbitól kérdezte, hogy eszik-e a pici croissant-t és ő meg mondta, hogy nem. Megfogta Maxim a péksütit, de csak szorongotta, mire a parkba értünk, bevette a szájába, de egy morzsát nem nyelt le. Sebaj, az apukájának ízlett.
Szóval egyenlőre marad a pépes kaja, gyümölcsök előnyben. Bár lassan a húst is megszokja, ma gond nélkül megevett egy jégkockányit az almás rizsébe keverve. De a bio rizstallérját és kölesgólyóját még nem bontom ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése