Gyorsan hazaértünk, kevesebb mint 14 óra alatt, de Maxim nagyon rosszul viselte.
Még a Magyarországra indulásunkkor vettük észre, hogy Maximnak kibújt a második nagyörlője (bal felső), és mivel nyugtalanul aludt néhány éjszaka, meg nyűgösebb is volt a második héten, gyanítottuk, hogy újabb foga lesz hamarosan. Erre rátett egy lapáttal, hogy csütörtök estétől az emésztése felgyorsult, aggódtam is, hogy telik majd a hosszú út. A lényeg viszont, hogy fogalmunk sincs mikor, de a jobb alsó nagyörlő foga már szinte teljesen kibújt. Viszont jön az utolsó is.
Röviden, ahogy 1 körül átvettem a vezetést, hogy Norbi aludjon egy kicsit, Maxim nem nyugodott. Egyfolytában szólongatott, aja, aja, néha már kiabálva; néha úgy tűnt, már alszik, de közel három órán keresztül fent volt. Aztán cseréltünk, bízva abban, hogy aludni fog. De ekkor elkezdett nagyon sírni. Mire kigondoltuk, hogy tuti a foga, és megálltunk elővenni a fájdalomcsillapítót, addigra elaludt. És reggel 9 körül, mikor megálltunk a házunk előtt, ébredt csak fel. Onnantól viszont olyan örömujjongásban tört ki, mindent meg akart nézni, minden játéka új volt. Persze a garázsban imád pakolászni, pontosan tudta, hány fűrésze van Norbinak, melyik ládájában, mi van. Egy-egy távollét előnye, hogy néhány napig minden új és érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése