Ha úgy tekintjük, minden hazaút nyaralásként is felfogható, de a gyakorlatban inkább programokkal rakjuk tele az itt töltött időt. Eleve felezzük a napokat a szülőknél, jönnek rokonok, találkozunk barátokkal.
Július utolsó keddjén a fiúk délután bementek Lalihoz, Norbi öccséhez a tűzoltóságra. Volt nagy ámulat, tetszett Maximnak, de azért óvatoskodott. Most már nagyon szépen szirénázik: ninó, ninó.
Pénteken délelőtt dédipapát látogattuk meg Gyomaendrődön, és az egyik unokatesómmal is sikerült összehozni a találkozót. Időközben a nagyobbik lánya, Mimi már ötéves lett, a kisebbik, Annus 1 múlt. Mimivel egész összebarátkozott Maxim, együtt szaladgáltak a lakásban, nyitogatták a szekrényajtókat. Dédipapa annyira örült, hogy két unokája és három dédunokája van ott, hogy ebédre is maradnunk kellett. Eszegetett egy kicsit Maxim, aztán persze inkább a lakásban mászkált. Előkerült a süti is, én nagy nyugodtan mondtam, hogy Maxim nem sok sütit eszik, nem édesszájú, hát az Irénke néni sütötte kókuszost el kellett dugni előle a végén. Önkiszolgáló módon tömte be az újabb falatokat.
A délutáni alvás után pedig egy barátunk szervezett kerti sütést, amiből a hússütés a kertben történt, de az eső beküldött minket a házba. Anikóék kislánya Laura türelmesen játszott Maximmal, bár az elején, amikor Maxim közölte, hogy fél bácik, vagyis fél a bácsiktól és inkább kint ült a kismotoron az esőben, akkor Laura megkérdezte, hogy most meddig leszünk itt kint az esőben, meg hogy Maxim mindig ilyen - mármint mindig ilyen félős. De aztán feloldódott, rengeteget vacsorázott, a sültkrumpli (kumpli) mellett a hús (huszi) is csúszott. Annyira nem izgatta a két kisbaba (a 9 hónapos Alex és a 6 hónapos Dorina), de a házban elközlekedett. Hazafelé ömlött az eső, és mondta is hogy fél, de azt nem értettem, milyen szót mond. Reggel nem aludt sokáig, jól rám ijesztett, mikor hangosan közölte: felkeltél.
Délután költöztünk át az én szüleimhez. Maxim a nagy nap részét a kertben tölti, és a Mamánál elkezdett szőlőevést folytatja. Amit elér szemet, leszedi és megeszi. Eddig nem volt semmi baja tőle, vasárnap rengeteget megevett, igaz egy részét Adéllal együtt. Éviék is eljöttek hozzánk vasárnap, Adél a futóbiciklijével rótta a köröket, Maxim a kismotorjával igyekezett felvenni a ritmust. Pihenésképp pedig szőlőszemeket csipegettek. Este nyársaltunk. Elég nehezen indult a dolog Maxim szempontjából, nagyon félt a tűztől. Aztán persze a kolbász és sültszalonna túl csábító volt, bár közben ő folyamatosan szaladgált, csúzdázott. Sajnos sikerült sokat ennie, mert éjszaka nem aludt jól, nyöszörgött.
Hétfőn délelőtt mi mentünk át Éviékhez, megnéztük Ákost is, aki egész idő alatt a kertben mászkált, míg Adél és Maxim kavicsokat csúszdáztattak, motoroztak egy kishídon át, ők egész jól eljátszottak. Jövőre már Ákos is bekapcsolódik a nagy versengésbe.
Van egy félős fekete cicánk, Jefferson, Maxim ha meglátja, elkezdi neki kiabálni: dzefi, gyele. Ezzel persze elűzi a macskát, de azért néha-néha engedi és megsimogatjuk, sőt Maxim meg is foghatja.
Egyik délután kimentünk a dobozüzembe targoncázni, de csak az apjával volt hajlandó beülni a targoncába, illetve én is ülhettem vele, csak nekem nem volt kedvem beindítani. Szerda délután nagi (Nagyi) felfújta a kismedencéjét a labdával, és hát elég fokozatosan, de végül is pancsolt is, aztán persze nem akart kijönni a vízből. A motorozáson és szőlőevésen kívül a kedvenc játéka, hogy pakolja az általa kiválasztott tárgyakat: jelenleg egy halom krémet, kenőcsöt, néhány papírdarabbal, amiket néha belerak nagyi gumicsizmájába (gugicia... - mindig másképp sikerül kiejtenie, de még nem az igazi).
Az idegenektől nagyon tart, idegen helyen is általában az új arcok okoznak gondot, ilyenkor szinte belénk bújik, itthon valahogy ez mintha még fokozottabban jönne elő.
Csütörtök késő délelőtt nagybátyám elkísérte a nagypapámat egy vizsgálatra, és bejöttek hozzánk is. Maxim persze visszahúzódó volt, inkább külön ebédeltünk, és hiába emlegeti dédipapát, nem nagyon hagyta magát gyomrozni. Érdekes, hogy mikor haza érkeztünk, és előkerült a kissámlija, kérdeztem Maximot, ki csinálta, gondolkodás nélkül rávágta, hogy déi papa.
Csütörtök délután végre találkoztunk a szomszédék unokájával, Palkóval és persze a kutyájukkal, Bojtival, akinek a nevét már ismételgette Maxim. Hiába fiatalabb Palkó néhány héttel, mégis ő közelített Maximhoz. Aranyos volt a két pici motoros, Bojti kutyát elkezdte ugatni egy másik, erre Maxim közölte: kutá, ketö. Majd leragadt a szomszédos üzlet kirakatánál, ahol a robogók álltak, és ott is megállapította, hogy ketö van belőlük.
Péntek délelőtt kimentek a fiúk a reptérre, igaz csak egy gép állt bent, de ez Maximnak elég volt. A repülő még mindig nagy sláger, olyan átéléssel meséli, ahogy felszáll a repülő, és ha a gépnél ülünk, akkor a youtube-on repülős videókat kell néznünk. Délután pancsolás zárta a "nyaralásunkat", este indultunk vissza Luxemburgba.
(A fotókkal nagyon el vagyok maradva, majd később teszek fel néhányat.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése