Szombaton (bő két hete) pakolásztunk otthon, készültünk a hosszú útra haza. Norbi előhozta a pincéből a hűtőtáskát. Maxim ezzel olyan jól eljátszott délelőtt. Levette a fedelét, megállapította, hogy ninc szemmi, vagyis nincs benne semmi, majd visszatette. Délután bele is mászott és onnan kukucskált.
Végül is a hosszú úton sem volt semmi, hiába mentünk éjszaka, ha megálltunk, felébredt, úgyhogy igyekeztünk reggel minél később megállni, és az ébren töltött időt is jól viselte. Azért nem állítom, hogy akár fél órával többet bírt még volna az autóban ülni, de mintha megértette volna, hogy most hosszú lesz az út, de ha megérkezünk, ott lesz mama, tata, cicák, kutyák, tyúkok. Talán ez is hatott. Itt az idő hasonlóan változékony mint otthon nálunk, kicsit melegebb van. Így a kinti pancsolás elmaradt, de hétfőn elmentünk Maximmal anyukám munkahelyére (mivel az első hetet Norbi szüleinél töltjük), ahol felfedeztünk egy targoncát meg sok-sok hordót. Aztán Nagyi addig mondogatta, hogy majd apukámnál be is indítjuk a targoncát, hogy ahogy odaértünk a dobozüzembe, Maxim már kereste is a targoncát. És be is indították, még kormányozta is, felemelték a villáját. Nagyon figyelt, és nagyon élvezte. Aztán jött egy konténerszállító autó, végignéztük a konténercserét, micsoda élmények.
Mamánál a cicákat üldözi, örül, ha megfoghatja őket. Van három kutya is, ők be vannak ilyenkor zárva, mert félő, hogy fellökik Maximot, meg ugrálnak össze-vissza. Tegnap viszont Norbival kiengedték őket, izgatottan figyelte őket Maxim. Sikított, örömében meg izgalmában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése