Maxim mondja

Maxim rengeteget beszél. Amint magához tér reggel, már jár a szája. A bölcsiben is sok a mondanivalója, de nem értenek meg mindent abból, amit mond, mert sokat beszél magyarul. Otthon most kezd inkább egy-két szót, kifejezést luxemburgiul mondani, vagy idéz valami versből, énekből. Már egy ideje megy a szerepjáték is, volt olyan hét, hogy minden este krumplit, hagymát szedtünk, vagy éppen a kis szivacsa, autós kártyája a keksz, szendvics, amivel megkínál minket. Pár napja beáll valami mögé, és onnan kérdezi, hogy mit kérünk. Ezt biztos, hogy a bölcsiben játsszák.
Nagyon magabiztosan tud állítani dolgokat, a megfelelő kötőszavakat használva.
- Dee,
- Bizony.
- Szerintem ez megszáradt. (Pedig akkor teregettünk ki.)


Jöjjön néhány mondat tőle.


Meglát valamit, ami eszébe jut: efelejtettem. Ezt isz efelejtettem.
Nem látok semmit. Lepfivesz kapcold fel villanyt.
Egy, kettő, három. És ugrik, vagy csak számol valamit. Még ritkán sikerül neki két lábbal ugrania, ha fogom a kezét és koncentrál, akkor többnyire összejön a páros lábbal ugrás.


A kukásautót nem tudja kimondani, valami kutyáató lesz belőle. Próbáltam neki szótagolni, többször ismételve a szót, erre ő: Anya, ne mondd!


Bácik mit isznak? Szört isznak. Majd néhány nap múlva: Bácik szört isznak, mi ezt esszük. Bubis vizet iszok. A legjobb, mikor reggel követeli az apjától, hogy Apa, igyál szört. Vagy: Apa, kész pálinkát? És közben bőszen bologat, hogy naná, hogy apa iszik pálinkát.


Keres engem: Aja ninc itt, akkor hova ment? Hova lett aja?


Ülünk az autóban, Norbi élesen vesz be egy kanyart: Eldőtem. Hogy vezetsz apa?


Levettük a kiságy egyik oldalát. Maxim első reakciója: Valaki levágta ágyat. Hát Maxim levágta.


Egy hétig tartó topik volt, hogy ki mekkora repülőbe fér be. Azt is játszottuk, hogy negykézlábra ereszkedtem, és rámült, vagyis beszállt a repülőbe, miután kulccal beindította.
- Beszállunk nagy repülőbe. Apa is befér nagy repülőbe. Anya befér kici repülőbe. (Nagy bólogatás.)
- És Maxim?
- Maxim nagy repülőbe befér.


Hétköznap reggeli közben:
- Mindjárt jövök, addig egyétek a csigát apával - mondom Maximnak (a csigát én sütöttem :)).
- Apa, egyél csigát - utasítja az apját.
- Én már megettem - válaszolja Norbi.
- Aja, adj csigát! - mármint az apjának. :-)


Kinyitja a konyhaszekrényt Maxim, elővesz egy doboz szójakakaót és mondja:
- Ezt találtam. Kakaót szeretnék inni.
- Ennek nem lehet ellenállni - mondjuk. Erre ő:
- Kakaót akarok lépfivesz inni.


Imádom, mikor mondja:
Aja, te manó! Te, ajamanó!


A tagadás elég nehéz a magyarban, és sokszor jól mondja Maxim, hogy ninc szemmi, de előfordul, hogy a "nem van" kifejezést használja. A szavak sorrendje sem egyszerű:- Nem lázas vagyok.
- Nem még megyünk böcibe, még jáccunk.


Néhány több szótagból álló szónál egyes mássalhangzókat felcserél. A helikotpert most már jól mondja, de a kalapács még mindig kapalács, illetve kapalál - pedig a kalap szót teljesen jól mondja -, és a kedvencünk a katica, ami a mi kisfiunknál takica.


A ragozást tekintve nagyon ügyes, az esetek nagyobb részében jól használja  a személyragokat, viszont egyre többször használ E/3-at, igaz, van, hogy aztán megismétli E/1-ben: Maxim nem szereti leveszt. Maxim nem szereti tojászt. Nem szeretem tojászt. Már használgatja a jövő időt, és a múlt idő nem okoz neki gondot.
- Beindult, be van indítva, be fog indulni - mármint a motor a képzeletében (ezeket egymás után mondta.)Nagyon sok jelzőt használ, és Norbi már néhány hete megtanította neki a kisebb-nagyobb fogalmát, amit helyesen alkalmaz. Egyre több színt tud már, az alapszíneken kívül a barna, rózsaszin, lila sem okoz gondot neki, és egyre többször fűzi bele a mondatába. A fekete, fehér és a szürke most kezd krisályosodni, ma reggel azt mondta az autóban: Apa kisz szürke atóval elment dogozni. Két napig kivételesen Norbi vitte reggel Maximot a bölcsődébe, és tegnap reggel kisebb krízis lett abból, hogy nem tud játszani vele felkelés után. Zokogva követelte az apját:
- Kérek apát.
Utólag ez olyan édes. Egy diktafonnal kéne járni, és rögtön rámondani/megismételteni Maximmal egy-egy mondatát vagy monológját, mert olyan vicces. Így leírva persze nem adja úgy vissza, de én még most is jókat nevetek rajta, miközben írom a bejegyzést.