Pont egy hete vittem el Robint a gyerekorvoshoz, több apró dologgal. Az orra nagyon dugult, két napig alig evett szegénykém, persze csütörtökre már megjött az étvágya. Az arcán hol piros, hol barna kiütések voltak, most épp semmi nem látszik, ez csecsemőkori akne az orvos szerint. Szerencsére csak az orra dugult, semmit nem talált nála a doki. A fogát is megmutattam, mert egyrészt néha tiszta nyál mindene, másrészt nem tudtam, hogy most a fogát látom jönni már vagy ciszták a fehér pöttyök az alsó ínyén - ez utóbbi, nem kell vele semmit csinálnunk. Hozzá kell tennem, hogy legalább 25 fok volt, délutánra kaptam időpontot, és Maxim mindenáron akart jönni: "meg akarom nézni, hogyan vizsgálja meg Lobint a doktónéni". Hiába mondtuk neki, hogy várni kell a rendelőben, meleg is van, hajthatatlan volt. Olyan szépen viselkedett mint egy kisangyal. Lehet, hogy Robin üvöltése is hozzá járult, mert már odafele rázendített az úton; melege volt és fáradt is lehetett. A doktornő nagyjából meg tudta vizsgálni, de aztán jött az üvöltés, és sajnos be kellett még mennünk a gyógyszertárba is. Robin a kezemben ordít, Maxim viszont ott is leült a székre, majd nyitotta az ajtót, beszélt hozzám, tényleg példásan viselkedett. Mondta a doki, örül, hogy látja Maximot és hogy jól van, erre másnapra kezdett folyni az orra, szombaton tiszta náthás lett, vasárnap már kevésbé folyt az orra, azt hittem, ennyi volt. Erre hétfőre mindkét gyerek tiszta takony lett, Maximnak adtunk befúvót este, meg persze bogyót, de ő keddre már jól volt. Robin szegénykém viszont köhögni is kezdett és hétfő éjszaka alig aludtam. Annyira bedugult az orra, hogy nem kapott levegőt. Két alapos orrtisztítás után jobb lett a helyzet, de én annyira megijedtem, hogy már gondolatban az ügyeletre készültem. Kedden aztán megnézte a doktornő, és bár eszik, jókedélyű, tele van "trutyival" az orra, a garatja, a légcsöve. Nem súlyos, nem hörghurut és szépen tisztul neki, de kaptunk beutalót kinéhez (gyógytornász-féle, aki megnyomogatja a mellkasát, tisztítva, oldva ezzel a lerakódást), és bár nem köhög sokat Robin, mégis kértem időpontot a kórházba, mert ott kisbabákra vannak szakosodva. Az orvos diagnózisát egyébként nem tudom rendesen lefordítani, kb. légzőszervi eldugulás.
Ma délelőtt voltunk, én már tudtam, mi vár ránk, de a mellettünk lévő anyuka most lehetett először, neki a babával együtt ömlöttek a könnyei. Erősen masszírozta a kiné Robin mellkasát, egy darabig jól tűrte, de aztán csak el kezdett sírni szegénykém. Majd jött az orr- és garattisztítás: egy hosszú vékony csövön keresztül 20 ml fiziológiai oldatot vezetett az orrába, felváltva egyik orrlyukba, majd a másikba, egész mélyen. A szájába is bevezette a csövet, onnan is szívta ki a váladékot. Na ez volt a kínzás, de legalább tisztult neki és így remélem, megússzuk komolyabb baj nélkül.
Holnap megint megyünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése