Szerdán lesz Milán 4 éves. Szombaton ünnepeltük a szülinapját, mert a nagyszülők is ott voltak. Jól megbonyolítottuk a partit, mert Norbinak szombaton még dolgoznia kellett, és csak pénteken tudta meg, hogy mehet napközben dolgozni, vagyis késő délután ő is oda tud jönni, és tud a fiúkkal iszogatni. Ezért két kocsival nem mehettünk, és ha ő buszozott volna, estére érkezett volna meg. Így rászántam magam, hogy mi megyünk busszal, Maxim nagy örömére. Orsiék felajánlották, hogy elhoznak minket, végül abban egyeztünk meg, hogy egy átszállást megspórolunk, és hozzájuk közel lévő - 10 perc autózás - megállóhoz jön értünk a másik Norbi, Milán apukája. Ez nagy segítség volt - ezúton is köszönjük mégegyszer -, mert Robin a buszozás végén üvöltött, ugyanis nem mászkálhatott, ráadásul kiderült, miért ült nagy nyugodtan, csendben a babakocsiban: tele rakta a pelenkát. Így ahogy leszálltunk, kicseréltem a pelenkáját a buszmegállóban, a babakocsiban újabb üvöltés közepette. Aztán az autóban már csendben volt. Maxim mikor megtudta, hogy buszozunk, ujjongott. No meg annak is örült, hogy megyünk Milánékhoz, jön Lilla is, és reggel mondta, hogy nagyon-nagyon sokáig maradjunk. :-) Ő végig beszélt a buszon, kérdezett, és csak mondta, mondta.
Robinnak nem tetszett a bográcsban főtt pörkölt, ekkor még krumpli nélkül, így megevett egy bébiételt. Aztán amikor a nagyok is ettek, ő is oda ült a kis asztalhoz, ahova egyébként is szívesen ül és ilyenkor nagyon kell vigyázni, hogy ne dőljön hátra a padon, mert esett már le. Természetesen a tortából is evett, és egyértelműen a csupacsokisat preferálta a meggyessel szemben. A tortát külön ki kell emelnem, Orsi saját maga sütötte és díszítette, két tortát versenyautópályává varázsolt, még versenyautók is "gurultak" rajta. Sajnos fényképezőt nem vittem, mert tudtam, hogy a gyerekek mellett képtelenség lenne még képeket is csinálnom, a többiek úgyis készítenek majd.
Robinnak alapjában jó kedve volt, de ha elesett vagy valami kizökkentette, akkor sírt és egy darabig fel kellett venni. Fél 4 körül raktam le Vince ágyába, és 2 órát aludt. A nagyok ekkor már javában kincsvadásztak, Orsi szuperul megszervezte, kis segítséggel el is jutottak az ajándékig, a fiúk Verdás festményt, Lilla Hello Kittyset kapott, amit nekik kell kifesteni. Maxim volt talán a leglelkesebb, igaz, egyszer Lilla borítékját találta meg, mert Milán nagypapája ahhoz a borítékhoz irányította. Aztán oda adtuk Milán ajándékát, majd a mi Norbink is megérkezett: evett, sörözött és sokat cipelte Robint, aki időnként sántikált - erről a következő bejegyzésben írok. Bár esőt jósoltak egész napra, Capellenben délelőtt záporozott is, de Orsiéknál délutánra még a nap is kisütögetett, így kint voltunk egészen estig. Maxim nagyon élvezte a partit, hamar megbarátkozott Milán mamájával, papájával is, energikus volt egész délután, el is aludt a kocsiban haza fele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése