Szülinapos hét és kánikula

Kissé zsúfoltra sikerült július első hete. Július 1-én, szerdán a mameri és capelleni napközi tartotta nyári partiját, Maxim szeretett volna elmenni, így Robinnal együtt egyenesen oda mentünk szerda délután. Elég meleg hetünk lett Luxiban is, és Maximot egyetlen dolog érdekelte: az arcfestés. Vettünk sorszámot, de több mint 20 gyerek volt még előttünk, pedig azt hittem, ebben a hőségben senki nem akar majd festetni. Amíg vártunk, addig ettünk, ittunk, és mire Maxim következett volna, Robinnak kakálnia kellett. Persze egyedül voltam velük, mert Norbi délutános volt, és végül Maxim bele egyezett, hogy ha az ő számát mondják, akkor megy, mutatja a papírját a kiválaszott fényképpel együtt. Mire vissza értünk, már Robin következett. Lett egy csontvázam és egy Kapitányom (a Repcsikből).

Erre a hétre három szülinapi parti jutott, és ez azért sok volt Maximnak. Eddig a Milánén, Lilláén kívül csak egy partin volt, és hát nehézkesen ment, most meg a háromból kettő ovis baráté. Először Léna barátnője ünnepelte szülinapját csütörtök délután egy biofarmon, 30 fokban. Maximmal megegyeztünk, hogy nem megyek el, az autónál leszek, szerencsére ez eléggé megnyugtatta, mert Léna anyukája mondta, hogy egyszer sem emlegetett, részt vett a játékokban is. A végén addig könyörögtem, hogy most már menjünk, hogy elesett, jól lehorzsolta a térdét a betonon. Biztos, jól érezte magát, mert úgy mentünk, hogy hamarabb elhozom, és megyünk úszni, de végül inkább maradt, az úszást pedig így kihagytuk. A pénteki capelleni napközi grillpartijára sem mentünk el, ahhoz már nekem sem volt kedvem a hőség és a sűrű, programokkal teli hét miatt.

Szombaton az utcánkban lakó kisfiú, Jason tartotta a szülinapját egy játszóházban. Az anyukájával megbeszéltem, hogy mi Robinnal együtt megyünk, és én ezért ott fogok maradni, mert ez egy óriási dühöngő, könnyen szem elől tévesztjük a gyerkőcöket, Robinnak meg néha segíteni is kellett felmászni. Őt közben elvittem fodrászhoz, ott helyben, és végül Jason apukája meghívta tortát enni.
Csak szemléltetésképpen, a torta evéshez úgy kellett összevadászni a gyerekeket, és egy kislányt végül én találtam meg. Persze Maxim ezt is élvezte, és kérte, hogy ő is ott tarthassa majd a szülinapját.

Mindezek után vasárnap Orsiékhoz mentünk ebédre, Milán szülinapját megünnepelni. Igaz, hogy Lillát egy héttel később köszöntöttük, de még egy parti, ami nem Maximról szól, és ezt zokon vette. Nem is nagyon akart jönni, aztán mégis együtt csomagoltuk Milán ajándékát. Addig nem is volt semmi, amíg Milán és Lilla nem kezdte mondogatni, hogy ez most Milán szülinapja, és ő a legidősebb, Maxim meg kicsi és nem is olyan okos, vagy valami hasonló, na ekkor pityergett Maxim. Délután meg Milán és Lilla annyira jól elfürdőztek egy kishajóban, hogy a vízipisztolyozásnál Maximmal megint összevesztek, amiből sírás lett, én meg ideges lettem, hogy miért cirkuszol Maxim, játsszon akkor a kicsikkel. Robin meg hűségesen ült a duzzogó Maxim mellett, és nagyjából egy órán át nem csináltak semmit. Később aztán enyhült a légkör a nagyok között, de Maxim inkább Vincéékkel játszott. 

Egy hét múlva szombaton, júli 11-én, Andiékhoz mentünk, úgy emlékszem, hogy jól megvoltak a gyerekek. (Bevallom, jó egy hónapja voltunk Lilla 6. szülinapján.) A fiúkkal elmentek az erdőbe kincset keresni, ezt nagyon élvezték. Andiéknál is szép idő volt, csak óriási szél fújt, mindig leborogatta a poharakat. Kristófnak is oda adtuk az ajándékát, bár ő még csak 2 éves 11 hónapos volt.