Biciklitúra

Két hete elmentünk biciklizni. A bicikli út eleje az erdőn át visz, majd a vonatsínek mellett megy egészen Mamerig, a következő településig. Akkor Mamer előtt visszafordultunk, mondván, hogy próbának ennyi elég, legközelebb tovább megyünk. A fiúk nagyon élvezték, Robin a dimbes-dombos részekkel is ügyesen megbirkózott, csak ne lett volna az állandó vita azon, ki megy elöl. Maxim természetesen mindig elöl akart menni, és abban igaza is volt, hogy Robin lassabban megy a futóbiciklin, mint ő a rendes kerékpárral. A következő túrán azonban mindig kijelöltük, meddig megy elöl Robin, és meddig Maxim, így kevesebb volt a veszekedés. Napokig kérték, hogy menjünk újból, de hétköznap sajnos ilyenre nincs idő, másrészt sokszor esett. Végül szombaton ebéd után elindultunk. Borúsnak ígérkezett, de a végén napsütésben tekertünk; először a játszótérre, majd Maxim ovijáig, mert meg szerette volna mutatni, hova mentek piknikezni a csoporttal. Végül csak egy darabig mentünk, mert Robin kezdett kidőlni, az ülésbe azonban nem akart bele ülni. A második uzsonna után elindultunk haza fele a városon át. Már Capellenben jártunk, ahol a körforgalomnál lévő zebrákon mentünk át. Ledöbbentünk, mikor egy helyi rendszámú autó elhaladt az orrunk előtt, úgy hogy álltunk a zebra szélén, és már át akartunk haladni, mert messze volt még az autó, csak valamiért ott ragadtunk. És még mutogatott is, Norbi szerint, hogy a gyerekek szálljanak le a bicajról. Én toltam a biciklit az előtte lévő zebrán, amit látnia kellett, gyalogosan várakoztam, gyerekekkel, és még ő állt feljebb. Robin sokszor leszáll a zebrán és tolja a futóbiciklit, de azzal aztán csigalassan halad át az úton, és ha magas a padka, még Maxim sem tudja mindig felemelni a biciklije kerekét. A tanulság az, hogy extra figyelmeseknek kell lennünk, itt is elkanászodtak az autósok. Pedig ez egy idős pasi volt a feleségével. Vajon hova siettek szombat délután? Biztosra vettem, hogy felébrednek éjszaka, lábfájásra panaszkodva, Robinban 100 % voltam, de végül szűk 12 órát aludtak egyhuzamban :-).