Hogy jól elszeparáljuk magunkat a kertszomszédtól, vettünk néhány kétméteres tuját, amiket szerdán szállítottak, de sajnos eggyel kevesebbet. Norbinak kellett elmennie a lemaradt tujáért pénteken. Szombaton reggel pedig vett egy grillsütőt, mert amit tavaly vettünk, azon állandóan elaludt a tűz, meg pici is volt, és amúgy is nagyon tetszett Orsiék grillje. A beszerzést szerelés követte, először Maximmal, majd hogy délre el is tudjuk kezdeni a grillezést, egyedül fejezte be Norbi.
Ebéd után, amíg Maxim aludt, Norbi kiásta a gödröt a tujáknak, mi Krisztivel elpakolásztunk. Mostanában a nem-akarok körbe tartozik a nem-akarok-lefeküdni után a nem-akarok-felkelni; reggel és délután detto. Itt valamikor éjszaka mentem át Maximhoz, aztán reggel vissza a saját ágyunkba. Már a redőny felhúzva, ajtó nyitva, Maxim rezzenéstelenül durmol.
Maxim nagyon anyás volt egész héten, és ezt most továbbra is fenntartja. Kevésbe volt közvetlen Krisztivel mint anyáékkal és a dédipapával, a szerelést leszámítva még Norbival sem maradt meg, pár perc után elkezd keresni: aja, aja.
Vasárnap egy fokkal jobb volt, de a csakis-anya attitűd maradt.
Krisztire vagy azt mondta, hogy kri, vagy azt, hogy kiki. És persze állandóan bohóckodott.
Gödör kiásva a tujáknak.
Egy kis pihenés jól jön, de közben azért grimaszolok egyet.
Vasárnap el is ültettük a tuakat, ahogy Maxim mondja. Lehet, hogy csak le kéne mérni még egyszer a tuák közti távolságot, biztos ami biztos.
Segítek apának betemetni a tuákat.
Most pedig vagy mi vagy az eső locsolgatja őket. Krisztit vasárnap kivitte Norbi a reptérre. Már most várjuk, hogy mikor látogat meg minket újból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése