Péntek reggel Maxim lázasan ébredt; fél 10 körül sikerült felébreszteni. Hívom az orvost, hogy akkor kell-e a vérvétel, ehet-e előtte. Igen, menjünk vérvételre, ehet, de a beutalónk már nem érvényes, mert a hétfőire "sürgösségi" van írva, menjünk el egy újért. Közben az összes közelünkben lévő labor bezárt, így végül a gyerekkórházba mentünk. Ja, és nem tudtam, hogy csak épp két kis mini-ampullával vesznek, így Norbi elment a gyógyszertárba érzéstelenítő krémért, amit mint kiderült csak receptre adnak. De a múltkoriból maradt, így azt használhattuk, csak tapaszt kellett hozzá venni. Mikor a reggeli végéhez közeledett Maxim, rákentük a krémet a vénájára, rátettük a tapaszt, na onnantól nem evett tovább, üvöltött, hogy vegyük le a tapaszt. Így indultunk el a beutalóért, majd a vérvételre. Szerencsére hamar odaértünk, alig kellett várni. Pici tűszúrást kapott az ujjhegyébe, és onnan fogta fel a nővér a vércseppeket. Azt nem bírta túl jól Maxim, hogy erősen fogtuk a kezét, de egyébként nagyon ügyes volt. Szerencsére evett, délben a kedve is jobb lett, a láza is lement, lázcsillapító nélkül. Az orvos nem telefonált, reméltem, hogy azt jelenti, minden rendben, de azért csak felhívtam. Vírusos a fertőzés, így nem adott semmilyen antibiotikumot. Várnunk kell, türelemmel.
Így azért nyugodtan indultam Charleroiba, mert a húgom jött hozzánk hétvégére. Innen folytatom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése