Pénteken jól megvolt mindenkivel, szombaton nyűgösebb volt, vasárnap megint eljátszott a családdal.
Csütörtökön délután végre Norbi álomkanapéja is megérkezett, egy kétrészes bőrkanapé, relax-funckióval - külön állítható a lábtámlája és tetszés szerinti fokozatba a háttámlája mindegyik ülőrésznek (összes 5 fotel).
Az elmaradhatatlan biciklije, már nem sok kell, hogy elérje a pedált.
Kapott Maxim, fűnyírót, kismotort, amivel gurulgat ugyan, de mi azt hittük, hogy egy-két alkalom után majd úgy elindul, hogy utol sem fogjuk érni. Erre még azonban várnunk kell.
A gyönyörű időnek köszönhetően, sokat voltunk kint. Nagytakarítottunk, apósom ültetett paradicsomot, majd Norbival kisfákat és mogyoróbokrokat a ház elé, egy-két ablakra felkerült a szúnyogháló.
Maxim ilyeneket talál ki, hogy minél több dolgot fogjon egy kézben, vagy hogy telepakolja a kisautót és úgy próbál vele menni. Itt éppen a két kutyájával (na, kki - erről majd máskor).
Szombaton bevonatoztunk a városba, vettem Maximnak egy sapkát, amit már a boltban sem akart felpróbálni, de mostanában semmit nem akar felpróbálni, úgyhogy a kiskalapot a házban rakosgatjuk, hogy szokja. Edináéktól kapott egy kis adidas pólót, amit csak ráadtam az egyik este, lett is nagy sírás belőle. De az új baseball-sapkájával is így volt, és egy-két hét után most már csak azt hajlandó felvenni. Szóval az állomástól besétáltunk a központba, a hídon minden betonvédő közti fúgát megnyomkodott, az egyik téren pedig Norbi kitalálta, hogy vizsgálják meg a macskakövet, meleg-e. Na ezután minden lépésnél megvizsgálta a betonköveket.
Fúgavizsgálat közben
Betonvizsgálat közben
Amíg a többiek megnézték a szombati piacot, mi a játszótéren várakoztunk.
Délben meleg is volt, éhes is volt, tömeg is volt, mire leültünk ebédelni, elfogyott Maxim türelme. De aztán a neki kért gyerekmenü felfalása után fülig ért a szája(egy szelet fokhagymás toast - a másikat odaadtuk tatának -, egy kis adag bolognai, és egy kis szelet palacsinta - a másikat meghagyta Lalinak). Visszafele busszal mentünk, ezt is nagyon élvezte Maxim. Az utcán vagy maga sétált, vagy fel kellett venni, de csak én vagy Norbi vehettük fel, még mama sem.
Ha elcsúszunk az ebéddel, átlendül Maxim is a holtponton, és hiába fáradt, nehezen alszik el délután. Több nap is így jártunk, de ki akar reggel hétkor kelni, hogy órára pontosan tartsuk a napirendet? Mire nagy nehezen elaludt Maxim, megérkezett egy jégesővel indult felhőszakadás, ami nagyon jól jött a füvünknek és a tujáknak, mert eddig minden nap locsolnunk kellett. Norbi elment horgászni az apjával, bár nem áztak el, halat sem fogtak. Még jó hogy vettünk húst a vasárnapi grillezéshez :)
Maxim virágot locsol, ügyesen mer a locsolójával, sőt, arra is emlékezett, hogy én bolond úgy kb két hete, egy kint lévő virágot egy alátéttel locsoltam meg. Tegnap délután meglátta az alátétet, mert is bele vizet, óvatosan vitte is a cseréphez, az sem tántorította el, hogy előtte volt egy pad. Nemhiába, jó megfigyelő, de az ilyen hülyeségek miért maradnak meg neki?
Hétfőn, mielőtt vissza indultak volna Békéscsabára, elmentünk egy szomszéd faluba, fütyülős kismadár vásárba. Húsvét hétfőn a fővárosban és ebben a faluban, Nospeltben, immár hagyományként árulják a kézműves madarakat, egyiket-másikat kisebb vagyonért. (A hagyomány leírása angolul itt .)
Szereztünk pár lufit, amit a közelgő választásokra készülő pártok osztogattak. Délben elköszöntünk a vendégektől, délután elmentünk egy kisebb bicikli-túrára és aztán jött a nem-várom-a-holnapot este, immár nyugisan, hármasban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése