Ebben a hónapban még nem ment Maxim bölcsibe. Egész hétvégén lázas volt, szombaton abban maradtunk a doktornővel, hogy megvárjuk a hétvégét. A szombat délután borzalmas volt, délben kezdődött a fél- óra-üvöltés-fél-óra-nyugalom. Ha elaludt is, hamar felébredt, Norbi aztán felváltott, én meg elmentem úszni kikapcsolódásképp. Most hogy a füle vagy a foga volt, nem tudom, de reggel és délben is kapott láz- és fájdalomcsillapítót, ennek ellenére valami nagyon kínozta. Étvágytalan, kedvtelen is volt Maxim, aztán energiája sem volt, mivel nem evett. Hétfőn Norbival otthon maradt, apró javulást látott nála, viszont iszonyat csúnyát kezdett köhögni. Visszamentünk az orvoshoz, torka, füle rendben, de a bronchitisz rosszabbodott, hurrá, egész héten otthon maradunk. Ráadásul, ha megint belázasodik, másnap reggel vérvételre kellett volna mennünk - ez szerencsére elmaradt, kisebb hőemelkedéssel megúsztuk a hétfő estét, kedden szinte már az sem volt. Tegnaptól kezdett szépen eszegetni, kezd formába jönni, most már csak az orrfolyást és a ronda köhögését kell kikúrálni. Folyamatosan járunk kinéhez, kezdi megszokni Maxim, eddig nem is nézett rá a gyógytornászunkra, most már beszél hozzá, megfogja. Persze azért nem hagyja magát mindig, de sokkal türelmesebb mint a múltkori alkalmakkor. Ezenkívül a bogyóit szedjük, adni kell neki még a flixotide-ot (ezt is egész jól bírja), és hagyni, hogy a saját szervezete győzze le a vírust.
Minden rosszban van valami jó. A rossz az, hogy Maxim megint beteg, és nehezen akar kilábalni, valamint hogy a rá jutó éves betegszabimból 1 nap maradt, úgy hogy még szabadsággal is ki kell egészítenem az itthon tartózkodásomat. A jó viszont az, hogy gyönyörű tavaszi hetünk van, és most kint ülök a teraszon pólóban, rövidnadrágban, és melegem van az árnyékban. Meg persze, hogy így egy kicsit több időt tudok Maximmal tölteni, és a borzalmas hétvége után már sokat nevetünk vele.
Talán azt el is felejtettem írni, hogy a sok betegeskedés miatt abbahagytuk a babaúszást januárban, holnap indul az új tanfolyam. Amire ismét nem megyünk, de most tavaszi szünet következik, májustól folytatódik, így nagyon remélem, hogy már velünk együtt.
Egy kicsit el vagyok keseredve, mert biztos vagyok benne, hogy a fogzás közre játszik ebben a sok betegségben, ráadásul, van olyan nap, mikor Maxim folyamatosan rágja a kezét, folyik a nyála, és bevallom a szombati sírások után, azt hittem, legalább egy kibújik. De még semmi. Az ínye fehér, dagadt, de fognak nyoma sincs. Szóval, ha ez még csak a kezdet, mi lesz amikor jönnek a nagyőrlők?
A hét másik nagy híre, hogy úgy tűnik, Maxim végleg elhagyta a szopizást. A múltkor mikor erről írtam, egy pár napon belül, újra kezdte. Most viszont szombaton és vasárnap a délutáni alvás előtt még így aludt el, esténként azonban már nem kérte a szopit. Gondolom, a torka miatt. A héten pedig így folytatódott. Este eddig viszonylag hamar elaludt, még ma délután is egész hamar kidőlt, nagyjából fél óra alatt, orrszívózással, redőnyleengedéssel együtt. Tegnap viszont majdnem háromnegyed óra volt maga az elalvás rész. Hát igen, azért voltak előnyei a szoptatásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése