Szeret a szavakkal, hangsúlyokkal is játszani. Eddig ha számoltuk volna, hányszor mondta, hogy apa illetve anya, az arány nagyjából 10:1 lehetne. Képes egy szót 5-ször elmondani egymás után, és sokszor mondogatta, hogy apa, apa. Norbi erre mindig vissza válaszolta, Maxim, Maxim. Mivel múlt héten állandóan azt hallottam, hogy aja-aja, Norbi után én is kezdtem vissza mondogatni neki, hogy Maxim; különböző hangsúlyozással (bevallom, néha csak így volt türelmem). Ez annyira tetszik Maximnak, hogy most már vigyorogva várja a nevét, és ő is próbálja megemelni a hangját. Minden nap tanul valami új szót, de még mindig nagyon sok szó néhány alapszavát idézi.
Az egyik kedvence az eszá (=elszállt), most már mondja, ha elzárjuk a csapot, hogy ezá, és a hajszál is rendkívül emlékeztet ezekre (ajszá). Már most használja a fantáziáját, most már minden tud szállni (nemcsak a repülő, madarak és a helikopter), és minden fent a magasban; ilyenkor mondja, hogy szá és jó magasra emeli a kezét, vagy a tárgyat a kezében.
A má (=másik) továbbra is egyik kedvenc szava, de egyre többet mondja azt is hogy ezi/azi, vagyis ez is/az is. Pl. kanalak az asztalon: ka, majd mutatja sorban, hogy ezi, ezi. Már tudja az evőeszközök neveit is, adtam neki egy műanyag kést, de Norbinak nem tetszett, mert én néha lenyalom a kést, és Maxim igen jó megfigyelő: ő is így tett.
Imádja megállapítani, ha valami meleg. A teára akkor is azt mondja, hogy me, ha már kihűlt. Ha teát főzünk - ő teszi bele a filtert a pohárba -, még kész sincs, de már meg akarja tapintani a bögrét, hogy aztán megállapíthassa, hogy meleg. Ha kávét iszom, rögtön rávágja: ká. Apa söre egyenlőre fejrázással kísért neeem.
Kedvenc játéka a bújócska-kukucska. De nem csak ő bújik el, hanem mindent elbújtat. A kedvencem, amikor a koszos kanalát bedugja maga mellé a székbe, és közli ebúú. Minden amit elrejt a lába közé, nyílásokba berak, ebúú, akkor is ha látszanak. Néha sikerül úgy elrejtenie valamit, hogy aztán napokig kereshetjük - legutóbb a kalapácsát, amit most megint nem láttam egy ideje.
Bármivel tud fúrni, fűrészelni, kalapálni.
Szereti az egyszerű mondókákat, dalokat, többszörös ismétlést kér: mé-mé.
Mikor kisebb volt, mindig feltette valamire, valakire a lábát, és néhány napja a pelenkázón fürdés után rátette a lábát a hasamra. Széttárt karokkal mondtam neki viccesen, hogy hát ez mi? Azóta vagy rám teszi a lábát, vagy akár a fürdőkádban az oldalára és nyitja a karjait: emii?
Valamelyik nap bölcsi után kint sétáltunk, elment egy autó mellettünk, Maxim erre: ató, eme. Eme, eme, emiii? Hi-hi-hi. És jót nevetettünk.
Esténként elővesz egy-egy könyvét, de inkább csak ő nézegeti, szerintem időhúzásként, hogy ne kelljen lefeküdnie.
Norbi elkezdte Maximnak magyarázni a nagy és a kicsi különbségét. Van egy nagy fürdős kacsája és két kicsi. Az elején még jól mondogatta többféle dologra, aztán minden nagy volt, de tegnap Norbinak megint jól válaszolta, hogy melyik a na.
Tegnap a bölcsiben, mikor érte mentem, kérdezte tőle a gondozó néni luxemburgiul, hogy hol van anya? Egyből mutatott rám, és mondta magyarul, hogy aja. Viszont otthon szokta mondogatni magának, hogy papa, mama. Lesz itt még kavarodás.
Amire nagyon büszkék vagyunk, hogy Maxim egyedül iszik a pohárból, kicsiből, nagyból egyaránt. Persze itt is képes túlzásba esni, magára borítani, egyszerűen játékból kiborítani, és jobb ha műanyag pohár van nála, mert képes a másodperc töredéke alatt eldobni. Adtam neki egy pici műanyag poharat, néha egy kézzel fogja meg, és úgy küldi le a benne lévő vizet, teát, narancslét, mint a pálinkát; és még úgy csapja is le a poharat az asztalra mint ahogy a kocsmában a kiürült felest szokták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése