Maxim szó szerint meg van őrülve a joghurtért. Már régóta eszegeti, de ha meglátja, elkezdi követelni, és nem kell neki más, csak oghu, oghu. Sokszor adom neki úgymond szósz, mártás helyett az Activiát, most már kiveszi a kezemből a flakont és egyedül kanalazza. Sajnos vagy nem, de bármilyen joghurtot felismer, és mivel sokat köhécsel, próbálom neki a szójajoghurtot is adni. Múlt héten az eredmény: nem csak hogy az én barackos szójajoghurtomat ette meg vacsora után, de követelt egy másodikat is, és meg is ette. Hétvégén egy más márkájút (szerintem rosszabb ízűt) vettem, őt csak a gyümölcsdarabok zavarták.
A legutóbbi betegsége alatt a nemevős napokon egyetlen dolgot eszegetett: zabpelyhes gabonapárnát rizs- vagy szójatejbe áztatva. Ezt előtte is szerette, de múlt héten csak ezt kérte reggelire. (Most már eszik mást is szerencsére, mert attól féltem, hogy ha megunja két hét után, mit fogok neki adni.) És önállóan eszi. Beletesz egy adagot a tejébe, kikanalazza őket, néha kanalaz, kortyol egy kis tejet hozzá, majd kéri az újabb adagot (ké-ké).
A kanalazás most sláger Maximnál, ha a teájában benne felejtem a kanalat, nem engedi kivenni, mert kanalazni akarja a teáját. Így már a folyadékot is egész ügyesen eszi.
Már csak az evés vége felé engedi, hogy adjuk neki a kaját, addig ő akar egyedül enni. Akár egy órán keresztül is elüldögélünk vele az asztalnál.
Egyre többször tesz szavakat egymás mellé, pl. kuka me (=nézzük meg a kukát)ató ezi (=autó, ez is autó), ffű doo (=ott a fűrész), mé-mé abúl (=abból kérek még).
Egy valamire nem jöttünk még rá: a csavarhúzóra miért mondja mindig, hogy fő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése