Idő és energia hiányában nem vittük túlzásba a húsvéti készülődést. Ráadásul betegek voltak a gyerekek, amikor a bölcsiben tojást festettek a nagyok és húsvéti kosarat készítettek. Csináltunk tojásfát, és Maxim festett egy kifújt, fehér házitojást. Hétfőn a kertben megkereste a tojásokat, de csak néhány darabot rejtettem el, és kevesellte. Aztán mikor megértette, hogy nincs több, felfedezte e lehullt tobozokat, és ezeket gyűjtötte tovább: "nézd mekkora tojást hozott a nuszi, nézd cak, milyen sokat találtam". Mivel a bölcsibe is ment a húsvéti nyuszi, itthon is marad ez a verzió. Gyors megtanítottunk neki egy locsolós mondókát, és hétfő délután a kertben meglocsolt, a locsolókannával, játékból.
Pénteken a hentesnél vettem főtt, f'üstölt sonkát, a darab nem tűnt nagynak, de mire felszeletelte a hentes, gondoltam, ezt soha nem esszük meg. A két gyerek két este megette a nagy részét, hétfő estére elfogyott a nagy kupac.
Már csak azért is örültem, hogy Robinnak végre visszajött az étvágya, és hogy megint eszik darabosat, annak ellenére, hogy lebetegedett húsvétkor, és kedden az orvos is megerősítette, hogy hörghurutja van. Szerencsére egy este lázasodott be, persze sokat köhögött és taknyos volt. Neki így egy nappal tovább tartott a húsvéti szünet, kedden Norbival otthon maradt, aztán délután mentünk az orvoshoz. Hol van már a tavasz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése