Mégsem gyomorrontás?

Nagyon hosszú volt a péntek reggelre virradó éjszakánk és a pénteki napunk. Norbi az éjszakát a vécén töltötte, és még reggel sem volt olyan állapotban, hogy elmenjen dolgozni, hanem az ügyeletre ment be késő délelőtt, mert a háziorvosnál nem kapott időpontot. Én csak szimplán nem aludtam, olyan hányingerem volt és úgy fájt a hasam, de reggel összeszedtem a gyerekeket és mentem dolgozni, vagy inkább szenvedni, mert rosszul is voltam, iszonyat álmos is voltam. Aztán kora délután hív a bölcsi, hogy Robinnak hasmenése van, menjünk érte. Hurrá, már csak ez hiányzott, szombat este Békéscsabára indultunk volna. Elvittem a gyerekorvoshoz, legalább meg is hallgatta, a tüdeje tiszta volt, és azt mondta, hogy mielőtt bármit is csinálnánk a náthájával, várjuk meg a jó időt. Mire haza értem Robinnal, Maxim belázasodott, lefeküdt aludni (este 6-kor! máskor este 10-kor is alig alszik el). Aztán csak felment a láza, kapott fájdalomcsillapítót. Robin banánt volt hajlandó enni, meg egy pici kenyeret, de a banán elég gyorsan keresztül ment rajta. Nem sok reményt fűztünk a másnapi induláshoz. Szombaton azonban senkinek nem volt hasmenése, és Maxim is pihenten, energikusan ébredt, éjszaka sem lázasodott be, így délben elkezdtünk csomagolni. Este 8 körül el is tudtunk indulni. Maxim kivételével mindenki diétázott még egy-két napig, de szerencsére sem az úton sem a nagyszülőknél nem lett rosszul senki. Így viszont mégis inkább valami vírus lehetett, nem pedig gyomorrontás, vagy épp Robin fogzása.