Nyári szünet - 2. felvonás

Miután visszajöttünk Békéscsabáról, néhány napot itthon töltöttünk. Kertészkedtünk, mert a tök amit magról ültettünk, mindent befutott, a két tő cukkini óriásira nőtt, és volt rajta bőven termés, a paradicsomot felkötöttem. Bár nem fűztünk túl sok reményt, hogy még valami beérik, szerencsére még néhány hétig élvezhettük a napsütést. Volt néhány esős, hűvösebb nap, de mióta itt lakunk, most fordult elő először, hogy nem 15 fokos esőben érkezünk, és hogy nem kell még fűtést kapcsolni. Voltunk Orsiéknál egy délután, majd rá egy hétre ők jöttek el hozzánk, bográcsban főztem palócgulyást. Egyik vasárnap egy munkatársamhoz mentünk ebédre, és mivel ott már felnőttek a gyerekek, a fiúk unatkoztak egy kicsit. 

Egyik nap bevonatoztam velük a munkahelyemre, és ott ebédeltünk, ez nagyon tetszett nekik, Robin néhány napig mondogatta, hogy ő megint be akar vonatozni. Ezen felbuzdulva, kipróbáltuk a minivonatot a fővárosban, lent a völgyben nyári szünetben üzemel délutánonként, és mivel nem kellett sorba állni, másfél órát vonatozgattak, kisebb szünetekkel ugyan, és a végén még én is felültem velük.

Mint minden évben, idén is elmentünk a nyár végi vidámparkba, és bár hétköznap délután voltunk, mivel családi napnak hirdették meg, 6 óra körül már nagyon sokan tolongtak, nekünk szerencsére addigra elég is volt, a kacsahorgászat után a fiúk sem kérleltek minket, hogy maradjunk tovább. A hűvös időben Lilláékkal játszóházban találkoztunk, majd mi mentünk el hozzájuk egy napra, hogy Norbi tudjon nyugodtan aludni. 

Nagyon jól elvannak a gyerekek, akárcsak Milánékkal, viszont a nap végét Kristóf balesetével zártuk, sajnos nagyon fáradt volt már, és a játszótérről visszafele menet már minden baja volt szegénynek, és mindenért sírt, így persze Andival sajnáltuk, és visszaadtam neki a futóbiciklijét, amit én vittem egy szakaszon. Ahogy elindult, hatalmasat esett a lejtőn, ömlött a vér a szájáról. Később kiderült, hogy szerencsére csak kirepedt a szája, de ha jól tudom, azóta nem ült fel a biciklijére. 

Együtt mentünk az itteni állatkertbe, ott szerencsére nem történt velünk semmilyen baleset. 

Egy délután a három anyuka a hat gyerekkel ment játszóterezni, érdekes módon Vince mindig külön úton járt, Robin meg mindig a nagyokkal akart lenni. Még egyszer találkoztunk a szünetben, Orsiék ebédre, Andiék Lilla mamájával együtt ebéd után jöttek át hozzánk. A hat gyerkőc egy-két kisebb atrocitást leszámítva egész délután eljátszott anélkül, hogy valamelyikünknek ott kellett lennie. 

Az idén sem hagytuk ki a nyár végi vidámparkot, szerencsére nem kértek ráadást belőle. Hétköznap délután mentünk, amit családi napnak neveztek ki, lehet, hogy emiatt, de 5 óra után már alig lehetett mozdulni, de az iszonyatos zaj még ennél is idegesítőbb, nekem legalább is.

 

Norbi eltakarította a sok-sok faágat és levágott bokrot, még egy fát is kivágott, és kisteherautóval hordták el a komposztálóba.

Ha otthon maradtunk, és Maxim és Robin elvoltak egymással, akkor én próbáltam kisebb-nagyobb dolgokat megcsinálni, amiket már halogatok egy ideje. Sikerült a radiátorokat kitakarítanom, függyönyöket kimosnom, kivasalnom, székeket kitisztítanom, a szünet végén még a hintaállványt is elkezdtem lefesteni, amit nagy nehezen be is fejeztem. A fiúk faasztalát is lefestettük, kétszer álltunk neki együtt, persze Robin hamar megunta, így Maxim sem akart tovább festeni. 

Sokat főztem, sütöttem, no és persze azért sokat játszottunk a gyerekekkel. Nagyon gyorsan eltelt ez az egy hónap itthon, gondolom azért is, mert sosem unatkoztunk. Most meg aztán pláne nem fogunk, hogy elkezdődött az ovi a fiúknak, nekem pedig a munka.

Egyik este óriási szivárványt csodálhattunk