Maxim fognövesztése erősen eltér az átlagtól. Az odáig rendben is van, hogy hamarabb cserélődnek neki, hamarabb nőnek a maradandó rágófogai, mivel gyorsan kinőtt neki az összes tejfoga. Még azt is elfogadom, hogy valamilyen oknál fogva előbb nőnek ki a maradandó fogai, és csak utána esnek ki a tejfogai. Az viszont már tényleg megmagyarázhatatlan, hogy lett egy plusz foga; értsd úgy, hogy kinőtt egy 33. foga. Nem tejfog, mert gyökere is van, igaz, csak egy.
Szóval alul középen szépen beállt a helyére a maradandó fog, felül pedig látszott, hogy ki fog bújni a metszőfoga, még mielőtt kiesne a tejfoga. Ki is bújt a fog, de ahogy nőtt, úgy látszott, hogy nagyon furcsa formája van, szemfoghoz hasonlít. Helye ugyan volt, de inkább kértem egy időpontot a fogorvoshoz, legfeljebb csak annyit mond, hogy minden rendben. De ő is nagyon furcsának találta a fog alakját, tulajdonképpen egyik foghoz sem hasonlított, készített két felvételt, és közölte, hogy ez egy plusz fog. Csinált egy panorámaröntgent is, hogy 100%-ig meggyőződjön róla, sehonnan sem hiányzik fog. Maxim mindvégig nagyon türelmes volt, elsőre sikerültek a felvételek is, csupán Robin nem bírt egy helyben maradni. Mivel a plusz fog útját állta a rendes metszőfognak, és ráadásul a helyet is elvette, az egyetlen megoldás az eltávolítása volt. Végül 4 nap múlva, péntek délutánra beszéltük meg a foghúzást. Rendkívül figyelmes, türelmes ez a fogorvos, elmondta többször is, hogy beszéljem át Maximmal a beavatkozás menetét, mondjam el, hogy az injekciótól úgy érzi majd, óriásira dagad a szája, de aztán a foghúzás nem fog fájni, legfeljebb érezni fogja, hogy dolgozik a szájában a doktor bácsi. Naná, hogy Norbi délutános műszakban dolgozott, de a következő időpont is délutános hétre esett volna, így jobb "túl lenne rajta" alapon döntöttem a péntek mellett. Robin megvárt minket a bölcsiben, úgyis délután később kellett érte mennünk, mert Airtrampra (levegővel megtöltött óriási matrac, ami a mozgásfejlődést segíti) vitték. Szerintem én jobban be voltam tojva, mint Maxim, bár még nekem sosem húztak fogat, de az érzéstelenítőtől féltettem, és persze a foghúzás utáni esetleges következményektől. Biztos, hogy ehhez a fogorvoshoz viszem majd a fiúkat továbbra is, egy igazi angyal. Rendkívül megértő a gyerekekkel, nyugodt, végtelen türelemmel fogott hozzá a foghúzáshoz. Percekig ecsetelte Maxim ínyét, hogy minél kevésbé fájjon neki a két szuri. Aztán megkérte Maximot, hogy amikor fáj neki az érzéstelenítő, emelje fel a kezét, majd tegye le, ha folytathatja a szúrást. Én csak Maxim feje búbját láttam, mögötte álltam. Még otthon kérdeztem, hogy fogjam-e a kezét, erre ő: neem, nem vagyok én már kisfiú. A két érzéstelenítő után vártunk egy kicsit, hamar hatott, aztán következett a fogkivét. Gyorsan kijött, de meglepődtem, hogy mekkora gyökere volt az ínyében, és ráadásul még nem fejeződött be egészen a növekedése. Eléggé vérzett Maxim ínye, sokszor kellett gézt cserélni, ezt már ugyan unta, de katonásan viselkedett, nem sírt. A fogorvos is mondta neki, milyen bátor volt, és mutatta a kezével, hogy milyen szuperül viselkedett. (A doki ugyanis csak franciául beszél, tanul luxemburgiul.) Végül elindultunk az autóhoz. Már akkor kezdett elérzékenyülni, mikor mondtam neki, hogy most hazáig ne beszéljen, mert attól vérzik az ínye. Mikor meglátta a véres pamacsot a szájában a kirakatüvegben, elkezdett pityeregni. Ekkor eszembe jutott, hogy Melinda néhány napja írta, Lóránt milyen hősiesen viselte a fogtömést, és mondtam Maximnak, hogy ő egy igazi hős. Mert nem egy sima tejfogat húztak neki ki, mint más gyereknek általában, hanem nem egészen 6 évesen egy igazi gyökeres fogat, és ő példásan viselte ezt, sírás nélkül; mint egy igazi hős. Sikerült meglepnem vele, felcsillant a szeme, és onnantól kezdve nem sírt. Otthon még egy kicsit küzdött a könnyeivel; kapott fájdalomcsillapítót, olvasgattunk, és egy óra múlva elindultunk Robinért. Büszkén mutatta a bölcsiben a fogát, be akarja vinni az oviba is megmutatni. Meglátjuk, az egyhetes pünkösdi szünet után említésre méltónak találja-e még a dolgot, számomra ez egy külön bejegyzést érő esemény, mondtam is neki, mennyire büszke vagyok rá.
Szóval alul középen szépen beállt a helyére a maradandó fog, felül pedig látszott, hogy ki fog bújni a metszőfoga, még mielőtt kiesne a tejfoga. Ki is bújt a fog, de ahogy nőtt, úgy látszott, hogy nagyon furcsa formája van, szemfoghoz hasonlít. Helye ugyan volt, de inkább kértem egy időpontot a fogorvoshoz, legfeljebb csak annyit mond, hogy minden rendben. De ő is nagyon furcsának találta a fog alakját, tulajdonképpen egyik foghoz sem hasonlított, készített két felvételt, és közölte, hogy ez egy plusz fog. Csinált egy panorámaröntgent is, hogy 100%-ig meggyőződjön róla, sehonnan sem hiányzik fog. Maxim mindvégig nagyon türelmes volt, elsőre sikerültek a felvételek is, csupán Robin nem bírt egy helyben maradni. Mivel a plusz fog útját állta a rendes metszőfognak, és ráadásul a helyet is elvette, az egyetlen megoldás az eltávolítása volt. Végül 4 nap múlva, péntek délutánra beszéltük meg a foghúzást. Rendkívül figyelmes, türelmes ez a fogorvos, elmondta többször is, hogy beszéljem át Maximmal a beavatkozás menetét, mondjam el, hogy az injekciótól úgy érzi majd, óriásira dagad a szája, de aztán a foghúzás nem fog fájni, legfeljebb érezni fogja, hogy dolgozik a szájában a doktor bácsi. Naná, hogy Norbi délutános műszakban dolgozott, de a következő időpont is délutános hétre esett volna, így jobb "túl lenne rajta" alapon döntöttem a péntek mellett. Robin megvárt minket a bölcsiben, úgyis délután később kellett érte mennünk, mert Airtrampra (levegővel megtöltött óriási matrac, ami a mozgásfejlődést segíti) vitték. Szerintem én jobban be voltam tojva, mint Maxim, bár még nekem sosem húztak fogat, de az érzéstelenítőtől féltettem, és persze a foghúzás utáni esetleges következményektől. Biztos, hogy ehhez a fogorvoshoz viszem majd a fiúkat továbbra is, egy igazi angyal. Rendkívül megértő a gyerekekkel, nyugodt, végtelen türelemmel fogott hozzá a foghúzáshoz. Percekig ecsetelte Maxim ínyét, hogy minél kevésbé fájjon neki a két szuri. Aztán megkérte Maximot, hogy amikor fáj neki az érzéstelenítő, emelje fel a kezét, majd tegye le, ha folytathatja a szúrást. Én csak Maxim feje búbját láttam, mögötte álltam. Még otthon kérdeztem, hogy fogjam-e a kezét, erre ő: neem, nem vagyok én már kisfiú. A két érzéstelenítő után vártunk egy kicsit, hamar hatott, aztán következett a fogkivét. Gyorsan kijött, de meglepődtem, hogy mekkora gyökere volt az ínyében, és ráadásul még nem fejeződött be egészen a növekedése. Eléggé vérzett Maxim ínye, sokszor kellett gézt cserélni, ezt már ugyan unta, de katonásan viselkedett, nem sírt. A fogorvos is mondta neki, milyen bátor volt, és mutatta a kezével, hogy milyen szuperül viselkedett. (A doki ugyanis csak franciául beszél, tanul luxemburgiul.) Végül elindultunk az autóhoz. Már akkor kezdett elérzékenyülni, mikor mondtam neki, hogy most hazáig ne beszéljen, mert attól vérzik az ínye. Mikor meglátta a véres pamacsot a szájában a kirakatüvegben, elkezdett pityeregni. Ekkor eszembe jutott, hogy Melinda néhány napja írta, Lóránt milyen hősiesen viselte a fogtömést, és mondtam Maximnak, hogy ő egy igazi hős. Mert nem egy sima tejfogat húztak neki ki, mint más gyereknek általában, hanem nem egészen 6 évesen egy igazi gyökeres fogat, és ő példásan viselte ezt, sírás nélkül; mint egy igazi hős. Sikerült meglepnem vele, felcsillant a szeme, és onnantól kezdve nem sírt. Otthon még egy kicsit küzdött a könnyeivel; kapott fájdalomcsillapítót, olvasgattunk, és egy óra múlva elindultunk Robinért. Büszkén mutatta a bölcsiben a fogát, be akarja vinni az oviba is megmutatni. Meglátjuk, az egyhetes pünkösdi szünet után említésre méltónak találja-e még a dolgot, számomra ez egy külön bejegyzést érő esemény, mondtam is neki, mennyire büszke vagyok rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése