Maxim első ovis értékelője

Maxim ahogy a bölcsődében, úgy az oviban is nagyon jó gyerek, az égvilágon nincs semmi gond vele. Bárcsak mind a húsz gyerek ilyen lenne - mondták az óvónők. Ebben az évben három kategóriát értékelnek: szociális kézség, nyelv és mozgás. Maxim abszolút beilleszkedett a csoportba, nem csak a kis barátjával, Charellel játszik, hanem szinte mindenkivel, és mindenki szereti is. Mindig figyel, minden aktivitásban részt vesz, engedélyt kér ha kell, kérdez az óvónőktől. Egyértelműen azt mondták, hogy szeret oviba járni, lelkes, és ha valamit mondjuk nem fejez be délelőtt, délután ő maga szól, hogy szeretné befejezni. Soha nem kiabál, nem verekszik - nem csodálkozunk, hogy otthon igen, de az óvónénik kicsit meglepődtek, hogy otthon azért nem ilyen egyszerű eset a mi nagyfiunk. Mivel egy időben nagyon sokat mondta, hogy nem szereti az ovit, és nagy nehezen és nagy sokára annyit elárult, hogy Joffa Ännie és néha Joffa Sandy kiabálnak, Joffa Stéphanie nem, és ezt nem szereti. Hiába mondta, hogy melyik gyerekekre szoktak veszekedni, nem szereti ezt, akkor sem, ha nem rá vonatkozik. Ezért megbeszéltük az óvónénikkel, hogy ha ilyen lesz, akkor miután lerendezték a dolgot a problémás gyerekkel, Maximot biztosítják, hogy ez nem rá vonatkozott, ő mindent jól csinált, de muszáj fegyelmezni.

Nagyon jól beszél luxemburgiul, mindent megért és mindent el tud mondani. Soha nem akad meg, mert netalán nem tudja az adott szót, és mindig kizárólag luxemburgiul beszél - abszolút megfelel a luxemburgi nyelvtudása egy kétnyelvű gyerek szintjének.

A mozgása is teljesen megfelel a korának, mindent meg tud csinálni amit kell. 

Közben megnéztük az addigi munkáit, színezés (viszonylag a vonalon belül marad), festés, kirakó, történet képeinek sorrendbe rakása, őszi fa ábrázolása. Én nemrég láttam, hogy embert kellett rajzolniuk, és többször megnéztem, hogy tényleg Maxim rajzolta-e, mert szuper emberkét rajzolt. Rengeteg rajzot hoz haza, amin felismerhető vagy felismerhetetlen dínók vannak, vagy éppen dínó belső szervek - na ezt nem tudjuk, honnan szedte, talán a Dínóvonatból?

Jó hallani, hogy valahol megtérül a sok energia amit rá fordítunk, és hogy két nyelven is megállja a helyét. Az is nagy megkönnyebbülés, hogy az érzékenysége ellenére nem bátortalan vagy elesett.