Rémes csütörtök éjszakánk eredménye a harmadik szemfog. A negyedik most jöhet, mert hétvégén jól aludt, de ma reggel iszonyat nyűgös volt Maxim.
Pénteken ismét úszni mentünk, intenzív foglalkozás, mindketten elfáradtunk.
Körözni kellett a medencében úszógumival, majd ugrálókötelet tettünk a gyerekek hátához és így húztuk őket. A cél az volt, hogy engedjék el a kezünket. A nagyobbaknak ez már előtte is ment, Maxim egy kezemet mindig fogta. De ezzel a köteles gyakorlattal sikerült elengednie a kezem, az ugrálókötél fa fogóját elég érdekesnek tartotta. Ezután pedig a medence szélére kellett kiültetni a gyerkőcöket, akik kizárólag a mutatóujjunkba kapaszkodva ugrottak a medencébe, úszógumi nélkül. Nekünk pedig gyorsan kellett lépkedni, húzva őket a vízben a másik oldalig. Visszafele két tenyerünk közé fogva, mintegy szendvicsként, lubickoltak. Levezetésképp pedig fociztunk. Fogtam magam előtt Maximot, és a lábait irányítva csaptuk a vizet és rúgtuk a labdát.
Az előző rossz éjszaka után a bölcsőde és az uszoda megtette hatását: annyira kidőlt Maxim, hogy bár egyszer felébredt, reggel fél 9-kor ébresztettem a kiságyában.
Amivel továbbra is lefárasztja magát, az az önálló felállás. Most már ügyesen guggol is egyedül.
Múlt héten télapót készítettek a bölcsiben, kezükkel és szivaccsal festegettek a kis törpék (aki nem emlékezne: Törpék csoportba jár Maxim). Marie-Jeanne kérdezte is, hogy szeret-e úszni Maxim, mert nem élvezte a feladatot, nem igazán bírta, hogy vizes, nyirkos lett a tenyere. Tény, hogy ha az ételben turkál, és kielemezte, utána mutatja a kezét, hogy töröljük meg. Az a furcsa, hogy a csapnál, tócsában pedig szeret tapicskolni. Na de sok rejtélyt nem értünk mi felnőttek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése