Ezen a héten Norbi délutános, vagyis 4-től éjfélig dolgozik. Hogy Maximnak ne legyen apa-hiánya (Norbi lehet, hogy kibírta volna a szünetet :)), reggel ő viszi Maximot a bölcsibe, így később megy, én meg úgyis csak 5 után érek oda.
Hétfőn még én vittem reggel, szépen odament Rossannához, sírás nélkül. Délután már nagyon várta, hogy érte menjünk, fúrtak még a bölcsiben, jöttek-mentek a munkások, és ez nem tetszett Maximnak. De a többi nap nagyon jól ment, egyedül ebédel, egy kis levest és általában két tányér másodikat, és állítólag ő az egyetlen, aki önállóan falatozik. Visszatérve a fordított hétre, reggel elköszönök tőle otthon - semmi sírás (sőt, ma a búcsúzkodásnál sokkal fontosabb dolga volt, ment a szobájába) -, aztán Norbival mennek a bölcsibe. Kedd reggel nagy sírás, szerdán egy kicsi, ma viszont kb. 10 másodperc volt, Norbi fülelt a csukott ajtónál, Maxim rögtön talált valami játékot és el is felejtkezett az apukájáról. Valószínű azért sír Norbinál, mert nincs hozzászokva, hogy ő viszi. Jövő héten visszaáll a "rend", remélem, nem zavarja majd meg Maximot.
Tegnap amikor érte mentem, Daviddal játszott, vagyis ugyanazt az ufószerű játékot állták körbe ketten. David odajött hozzám, Maxim annyira el volt merülve, nyitogatta az ajtaját a szerkezetnek, mint egy kis tudós tanulmányozta, aztán rám nézett és persze szaladt oda. Közben szólt a rádió.
Most próbálják a darabos gyümölcsöt uzsonnára, eddig mixeltek neki mindent. A banánt eszegeti, ezt régen ette, aztán nem, majd hébe-hóba, a mandarint viszont sem itthon sem a bölcsiben nem akarja enni. Igazából semmilyen gyümölcsöt nem hajlandó megenni, csak ha turmixoljuk. Úgyhogy sok sikert nekik, szerintem akkor fog Maxim gyümölcsöt darabosan enni, ha már el lehet neki magyarázni, hogy ezt is rágni kell mint a kölesgolyót, ez sem nyálkásabb mint a sajt vagy a reggeli zabkása, és turmixolva pici kora óta eszi. Ám tévedjek!
Egy kis kitérő ráadásként. Nem tudjuk, honnan szedte Maxim, de újabban csücsörít a szájával, így próbál mindenféle hangot kiadni. Tegnap a tej szót ismételte utánam többször, csücsörítés nélkül; az egyik könyvében van egy tejes flakon. Aztán ahogy játszottunk, mondogattam neki, hogy "te, én", majd gyorsan mondtam, hogy te, te, te és ezt is szépen vigyorogva ismételte. Norbi megtanította neki, hogy a Ki a Maxim? kérdésre magára mutasson, de már megunhatta, mert nem játssza tovább. Hátha az "én" meg a "tetete" újra meghozza a kedvét.
Tegnap este láttam először Maximot felállni bármiféle segítség nélkül. Az biztos, hogy hamarabb indult el mint ahogy felállt volna kapaszkodó nélkül. És most már tényleg lelövöm magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése