Maxim pici kora óta mosolygós baba. Ezt vigyorrá alakítja bármelyik pillanatban, és most már nevetést is tud formálni belőle (itt most nem arra gondolok, amikor önkéntelenül kacag vagy épp önfeledten mosolyog, hanem mint a felnőttek, tudatosan nevet). Vasárnap este figyeltem fel rá, hozta valamelyik autós könyvét - engem a frász kerülget tőlük, mert mindig ugyanazokat adja vissza, és képes egymás után ötször is -, hogy meséljem megint, és ahogy kinyitottuk, nagy nevetésben tört ki a piros kisbuszt látva. Tegnap vacsora közben is megismételte a nevetős produkciót, kár, hogy nem vettük fel, mert szinte egyedül evett végig.
Tegnap délután mondták a bölcsiben, hogy egyedül eszi az ebédjét - gondolom, a második fogást, mert hiába sűrű a leves, lefolyik a kanaláról ahogy a szájához emeli -, így este mi is hagytuk önállóan kanalazni. Néha el kellett kapni egy-két lepottyanó gríz-adagot, de ügyesen és büszkén ürítette ki a tálját.
És egy kis reggeli ráadás: ma először nem sírt a bölcsiben, ahogy elmentem. Nagyon vigyorgott, meg láttam rajta, hogy menne be a szobába, kicsit görbült a szája, ahogy átadtam Rossannának, de a szakácsnéni megmentette a helyzetet, pont jött be, és mivel mindig bohóckodig a fiúkkal, így Maxim őt figyelte. Aztán integettünk és mentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése