Tegnap behavazott Luxemburg. Délután korábban mentem el a munkából, mert a bölcsiben karácsonyi összejövetelt tartottak. Egy-két baba beteg volt, így persze eleve kevesebben voltunk, de a szülők sem értek oda időben, mert az egész országban és a szomszédosokban is eluralkodott a káosz. Maxim nem is tudta hova tenni az ünnepesdi dolgot, ő vagy sütit akart enni egyfolytában vagy venni akarta a kabátját, hogy menjünk. Visszajött a félénksége, megint tart az idegenektől, annyi a változás, hogy ha az apja ott van, akkor inkabb az ő kezét fogja. Norbi megitta a forralt borát, ettünk egy kis sütit, váltottunk néhány mondatot a gondozónőkkel és az egyik anyukával, aztán haza indultunk, mert már mindkét fiú tűkön ült. Hatalmas pelyhekben, sűrűn esett, a drága hólapát megtérül. Szánkónk viszont továbbra sincs, mindent elvittek az üzletekből. Este 8-kor újból kimentünk eltakarítani a havat, mert minden újból fehérlett. 3-4 óra alatt jó 10 centiméternyi esett, ez a mi amatőr becslésünk. Maxim még nem élvezi annyira, a vékony kesztyűje átázik vagy lecsúszik, az orkánt nem akarja csak a házban felvenni, ha nincs rajta kesztyű és letottyan, ordít, hogy nem tud felállni, mert nem tetszik neki, hogy hideg, vizes minden körülötte. Ezért kéne az a fránya szánkó. Ma egyébként nincs tanítás sem. Bölcsi van, és sajnos nem a mi Főigazgatóságunk az, aki bezárt mára.
Viszont a második éjszaka volt, hogy Maxim este 9-től reggel 7-ig aludt, egyedül, a kiságyban, egyszer sem mentem be hozzá. Hurrá, van remény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése