Maxim nagyon jól kezdte az iskolát. Betűkkel osztályozzák őket, de tantárgyblokkonként értékelik a szorgalmat is, illetve a matematika és német is több részből áll. A matekban van számolás, geommetria, mértékegységek meg még egy vagy két valami. A németben van írás, olvasás, értés, beszéd, meg még nem is tudom, mi, aztán van testnevelés, úszás, és a többi készségtárgy mint művészetek, tudományok, zene, luxemburgi. Nos Maxim első harmadban mindenből A-t kapott, kivéve énekből, ebből B-t, de áprilisban már énekből is A-t kapott. Mindenben jó, szorgalmas, amiből szintén a maximumot kapta minden tárgyban. Első harmadban még A+-t is kapott az egyik résztárgyból a tudományokban; az egyik feladat volt ugyanis az iskola lerajzolása térképszerűen. Persze körbejárták előtte az épületet, de Maxim madártávlatból, profi módra lerajzolta az épületeket, udvart, és erre azt mondta a tanítóbácsi, hogy ez kiemelkedő. Egyrészt senki nem tudta így megcsinálni az osztályból, másrészt ilyen idős korban nem szoktak ilyen pontos rajzot készíteni. A készségtárgyakat oktató tanítónéni is "Maxim-rajongó", mondta Gilles, az osztályfőnök. Sokat tud az állatokról és úgy általában a környezettel kapcsolatos dolgokról, ugyanakkor érdeklődő, látszik rajta, hogy újabb és újabb dolgokat akar megtanulni.
Matekból is nagyon jó, gyors és minimális hibát vét. Szokott külön feladatokat kapni, néha direkt nehezebb, gondolkodtatót, és amit még kiemelt Gilles ezzel kapcsolatban, hogy milyen nagyszerű tulajdonság, hogy nem adja fel Maxim. Nekifut többször, kérdez, gondolkodik.
Németből is jó, persze látszik, hogy most kezdte tanulni, de önálló mondatokat alkot, sőt, ha olyan feladat van, hogy nekik kell kép vagy valami alapján írniuk, ő veszi a fáradtságot, és kitalál saját mondatokat. Szokott nekik lenni diktálás, ez is jól megy neki. Az elején nem kellett a nem ismert szavakat vagy betűket leírni, de ő mindig leírta azokat is.
A luxemburgija is nagyon jó, igen, azért nem mindig beszél helyesen, főleg szórendbeli hibákat ejt, ez egyébként Robinnál is így van, és ez tuti a magyar miatt van így. A luxemburgiban is kötött a szavak sorrendje mint a németben.
Maxim mondta egyszer, hogy most már ő a legjobb matekból, mert az egyik kislány átment másodikba évközben. Rákérdeztem Gilles-nél, azt felelte, hogy nem lenne szabad ilyet mondania, de minden tárgyat figyelembe véve, Maxim két másik gyerekkel az osztály legjobbja.
A lényeg, aggodalomra semmi ok, szuper diák a fiunk.
Robin érzékeny, ezzel kezdte decemberben az óvónéni a beszélgetést. Rengeteg a mondanivalója, nehezen bírja kivárni amíg más befejezi a beszédet, közben ő meg sokszor elfelejti amit mondani akart. Ez itthon is így van, és általában mérges is lesz tőle. Néha nehéz követni mit is akar mondani, hadar, és ha nem tud egy szót luxiul, átugorja. Jár külön luxemburgira kiscsoportban, négyen vannak, szívesen vesz részt ezeken a foglalkozásokon. A feladatokat jól csinálja - kivéve a különbségkeresést, vagy nincs türelme hozzá, vagy nem érdekli szerintem. Nem mindig artikulál jól, kaptunk időpontot logopédushoz. Egyébként nincs vele semmi gond.
A második értékelés a húsvéti szünet előtt volt, de ez más jellegű, itt a gyerekkel együtt kell menni, együtt átlapozni az albumát, füzetét, hogy a gyerek meséljen, miket csinálnak az oviban. Majd jött a "kedves" feladat, hogy együtt készítsük el a húsvéti csirkét, aminek a papírmasé alapja volt kész. Mivel nem így készültem, elég rosszul érintett a dolog, Robin élvezte ugyan, de ő közben össze-vissza szaladgált az óvónénihez, hogy mutassa hol tartunk illetve a többi gyerekhez, hogy ők mit csinálnak, meg hogy beszéljen velük. Annyit mondott az óvónéni, hogy mostanában el-elkalandozik, nagyon gyorsan és sokat akar mondani egyszerre, és előfordul, hogy abszolút nem úgy csinálja meg a feladatot, ahogy elmondta nekik. Tudni kell azonban, hogy az idei tanévben változtattak a koncepción, és a három csoportnak rengeteg közös foglalkozása van, un. ateliers-ket (ejtsd: atelié) szerveznek, témánként más-más dolgokat kell elkészíteniük. Így sokat vannak a másik óvónénikkel, pl a tornaórákat eddig nem a mi óvónénink tartotta, és csak a másik beszámolója alapján értékelték.
Tavaly év végén ugyanis többen panaszt tettek az egyik óvónénire, illetve állítólag a másik csoportban sem csináltak túl sok mindent, így kitalálták, hogy dolgozzon együtt a három csoport, mindig ugyanazon a témákon. Szerintem ez nem minden gyereknek jó. Túl nagy a mozgás, jövés-menés, állandóan csinálniuk kell valamit, nem csoda, hogy egy 5 éves fiú a játékot preferálja a munkával szemben. Haza hozta a munkafüzetét is, nem is értem, hogy mikor csinálják a feladatokat a sok kreatív munka mellett. Ráadásul egy-egy témával hetekig foglalkoznak, és van, hogy nem egy óvódás szintjén. A teknősök, pingvinek, oké, állatok, érdekes, ez az ő szintjük, de hogy az indiánokat elüldözték a területükről, és most "kihalnak" meg "már nincsenek, mert rendes házakba kényszerítették őket", nos ez már nem nekik való. Majd megtanulják később történelem órán, amikor elég érettek hozzá. Szóval Robin nagyon elfáradt, kellett neki a két hét szünet, de még így is sok van nyárig. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kétnyelvűség is rendkívül leterheli őket.
A logopédushoz együtt kellett mennünk, elvileg lesz néhány csoportos foglalkozás az oviban, különórára egyelőre nem kell járnunk. Tulajdonképpen meglepődött a logopédus, hogy Robin milyen jól ejti a hangokat az őszi felméréshez képest. Főleg a "s" hangot írta fel. Megbeszéltük, hogy valószínűleg a fülműtét segített, hogy tisztábbak lettek a kiejtett hangok, illetve csináltattunk hallásvizsgálatot is a télen, az is rendben volt. Azért felírt néhány hangkapcsolatot, hogy gyakorolhatjuk, ajánlott egy képeskönyvet és egy-két játékot. Magyarban továbbra sem megy neki a "r" pörgetése, de luxiban jól ejti. Ha magyarul mondja a nevét, akkor Lobin, ha luxiul, akkor Robin. Meglátjuk, hogy alakul neki őszig, mert azért ha gyorsan beszél, akkor nem artikulál olyan szépen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése