Átmenetileg, december közepétől márciusig nem voltak tyúkjaink. Elég szomorú dolog történt. A barna tyúk már hónapok óta nem adott tojást, és decemberben, amikor itt voltak anyósomék, levest főztünk belőle. Margó azt mondta, hogy beteg volt a mája, szóval nem húzta volna szegénykém túl sokáig. Miután megettük a finom levest, kérdezte Maxim, hogy akkor ez a mi tyúkunk volt, ugye. Még azt is kérte, hogy legközelebb előre szoljunk neki, ha igazi házi tyúkhúslevest főzünk.
A fehér pipi két napig volt egyedül, és hát nem gondoltuk, hogy télen nincs állatpiac, és én másnap nem fogok tudni új csirkét venni neki. Elég bánatos volt szegény, gubbaszott, látszott, hogy hiányzik neki a társa, ő mióta nálunk volt, mindig is a barnával volt együtt. Eszembe se jutott, hogy esténkén meg kéne néznünk, beül-e a házába. Aznap hajnalban mentek vissza anyósomék, és Norbi is velük ment. Én reggel mentem magot adni a tyúknak, de szegénykém akkor már nem élt. Most hogy nem akart este bemenni vagy már nem tudott, mert nagyon hideg volt, de úgy tűnt, hogy bánatában pusztult el.
A tavasszal újból megnyitott az állatpiac Arlonban, és Norbi ismét vett két csirkét. Megegyeztünk, hogy a fehér helyett egy barátságosabb fehér fajt választunk, bár a második fehér csirként tényleg nagyon kedves lett, de sosem volt annyira barátságos mint a barna házityúk.
Na szóval, ők a két új jövevény, szépek, de a barna most is barátságosabb. Pár nap alatt össze is szoktak, és már tojásunk is van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése