Az én gyerekkori Tesz-Vesz Város könyvemet rongyosra olvastuk Maximmal. Na jó, Robin is tépett el belőle lapot, de eddig mindig sikerült megragasztani. Valahogy úgy kezdődött e könyv és a vécén ülés vagyis a bilin ülés kapcsolata, amikor Maxim szobatiszta kezdett lenni. Nem volt türelme, ideje a bilin csücsülni és egy-egy kakálást megelőzően akár ötször is ráült a bilire, mígnem Norbi fogott egy könyvet és elkezdtek mesélni a bilin. És innentől kezdve a bilin ülés a Város-könyv nélkül elképzelhetetlen lett. Ebben semmi rendkívüli nincs, de a lényeg most jön. Hónapokon át ugyanazt a két oldalt - illetve a bővített változat a 6 oldal lett - kellett olvasnunk: a fűrészes lapot. A fafeldolgozást meséli el a könyv, és amint Maxim rábukkant erre, csak ezt lehetett nézni. Gondolhatjátok, mennyire izgalmas volt nekünk minden alkalommal ugyanazt nézni? Igaz, Maxim kinevezte az állatokat, az egész család ott fűrészelt a könyvben, Krisztitől kezdve Tatáig mindenki vágta a fát. Néha megkérdezte, mi van oda írva, majd elmondta az ő verzióját is. Norbinak köszönhetően lassan aztán újabb lapokat fedeztünk fel, ahol traktorral kukoricát vágtunk, és ehhez hasonlók. Igaz, néha másik könyvet választ, van kétféle traktoros lapozója, ezeket
is nagyon sokat olvastuk a vécén, de mindig visszatérünk a
Város-könyvhöz. Most már kiolvastuk a könyvet, de még mindig újabb és újabb történetek születnek. Tegnap virslit főztem a könyvben, mert hogy van egy büfé benne egy virslivel, és Maxim sült krumplit és szószt is evett hozzá, miután megsóztuk a sült krumplit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése