Nagyi , Popi nálunk telel

Néhány napra ellátogatott Nagyi és Popi is. Csütörtök este érkeztek, Maximmal eléjük autóztunk. Természetesen nem ment Maxim szerdáig bölcsibe, leszámítva péntek délelőtt két órát, amire ő akart bemenni, mert megint lampionozni mentek a bölcsivel, mint tavaly. Néhány házba becsengettek, elénekelték a kis dalukat és kaptak cserébe bonbont. De már ebédre nem akart ott maradni, sietett haza. Robinnak most kicsit több idő kellett, hogy elengedje magát, de pénteken már ő is felengedett. Maxim az elején annyira izgatott volt, hogy még pisilni is elfelejtett elmenni, kisebb balesetek után aztán hajlandó volt erre is figyelni a nagyszülők mellett. Nagyokat sétáltak, Maxim megint elővette a futóbiciklit, majd a pótkerekest is. Nagyon tetszett neki a Kiskakas gyémántfélkrajcárja mese, miután elmentek Popiék, megkerestük a Youtube-on is. Popitól azt is megtanulta Maxim, hogy neki még nagyon éles a szeme, ő nagyon-nagyon messzire ellát. Mondta is egyik délután, hogy "nekem nagyon hegyes a szemem". Rengeteg papírrepülőt hajtogattak, azzal szaladgáltak - Maxim Nagyival és Popival -, Robin meg nézte őket, vagy éppen próbált bekapcsolódni. Néhány nap után kidobtuk a szuperszónikus repülőket is, lett is belőle pityergés, de megígértem, hogy majd apával hajtogatnak óriási repülőket. Hihetetlen módon Robin hétfő délelőtt a séta alatt elaludt a babakocsiban, de így legalább nem nyűglődött a bölcsis megbeszélés alatt. Kedden délben a gyerekekkel együtt elautóztunk a buszhoz. Nemcsak Maxim élvezte a kis kirándulást, hanem Robin is ámult-bámult a rengeteg autó, busz láttán a fővárosban. Maxim még mozgólépcsőzött a nagyszülőkkel, aztán elköszöntünk tőlük. Nagyon jól bírta Robin a vissza utat is, Maximmal elszórakoztatták egymást.