Robin miatt az idén a nagyszülőknél nyaraltunk, és szintén miatta repülővel utaztunk. Vagyis autóval mentünk a hahni reptérre majd Pesttől megint autóztunk Békéscsabára. Szerencsés döntésnek bizonyult, mert Robin nem alszik jól a kocsiban. A reptéren is fél órát aludt, így a délutáni repülés második fele sírásba torkollt, pedig járkáltam vele, de aztán besokallt. Sajnos az autóban sem volt jobb a helyzet, csak a második megálláskor este fél 10-kor aludt el (fél 1-kor indultunk el otthonról). Először az én szüleimnél voltunk, majd félidőben átcuccoltunk Norbiékhoz.
Maxim az első napokban ki sem akart mozdulni, kint volt egész nap az udvaron, néha bent is fűrészelt. Hol Nagyit, hol Popit nyúzta, estére mindenkit lefárasztott. Robin jól viselte a változást, meleget, viszonylag jól is aludt. Elmentünk dédipapához, a fiúk kimentek a dobozüzembe targoncázni. Maxim kertészkedett, megritkította Nagyi virágoskertjét, majd két napig kapirgált, gereblyézett. Én sajnos lesérültem. Kedden este érkeztünk és szombaton reggel sikerült úgy bele rúgnom a kiságyba, hogy nem bírtam rálépni a jobb lábamra. Délután aztán be is lilult a lábujjam, és sokat fájt, dagadt volt az egész lábfejem. Így utólag azt mondom, azért történt, hogy nyugton maradjak és tényleg pihenjek, mert még vezetni sem tudtam, és tényleg nem csináltam semmit, csak etettem meg ringattam Robint, Maximmal játszottam vagy olvasgattam.
Maximmal elmentünk fodrászhoz, amíg engem vágott a fodrász, az ő haját is rövidre nyírták, persze Norbi ölében. Majd csak akkor oldódott fel, mikor kb 40 perc múlva Norbinak is vágták a haját, de amikor őt nyírták, szó nélkül tűrte, és mondta utána, hogy milyen kedves volt a fodrásznéni.
Edinával elbicikliztek a tűzoltóságra Lalihoz, egyik nap pedig átvitték Gyulára, nagyon élvezte a kisvonatot. Sok látogatónk volt, főleg Mamáéknál, önmagához képest egész jól viselte Maxim. Robin meg a mosolygós korszakában van, így mindenki el volt ájulva tőle, hogy milyen kis nevetős baba.
Ami még nagy élmény volt Maximnak, hogy Mamáéknál a szembe szomszéd mezőgazda, van traktorja, kombájnja a sok-sok állat mellett, és néhány nap után Maxim "megbarátkozott" Jani bácsival és beült a nagy gépekbe. Tatával pedig elmentek horgászni, fogtak is egy-két halat az akvapónia rendszerbe. Ezen a napon annyi programja volt Maximnak, hogy nem jött el velünk délután a barátokhoz, pedig Norbival már volt ott, és az sem zavarta, hogy Robint is visszük, inkább maradt Tatáéknál.
Hétfő délelőtt - szűk két hét után - indultunk vissza Budapestre, majd kedden délelőtt ki a reptérre. A Pestre vezető utunk nem volt sima, Maxim életében először hányt, nagyon megijedt, nem tudta mi ez, szerencsére csak akkor egyszer, valószínűleg az estéről megmaradt, reggel nagy lendülettel lehajtott bodzalétől, mást nem igen evett és nem is nagyon jött ki. Pesten ügyintéztünk a nagy melegben, majd este eljött hozzánk Évi és Melindáék mind az öten. Maximot elvitte Norbi a közeli postára és mivel Robin aludt, a barátok még nem jöttek meg, tömegközlekedtek: villamos, metró, trolibusz - nagyon élvezte Maxim. Amikor megérkeztek, már mindenki ott volt a lakásban, olyan sokan lettünk, hogy Maxim nagyon sokára jött csak be, akkor is csak a konyhába, és először Évivel barátkozott meg, pizzát ettek együtt. Mire Melindáék elindultak, addigra Maxim Lóránttal összebarátkozott az ajtóban és együtt fűrészeltek. Egy ideig emlegette is Lórántot, néha Sanyit is, pedig tényleg nagyon rövid ideig játszottak. Az este végén Kriszti is beugrott.
A repülőutunk megint nem volt sima, de most kb. fele annyi ideig sírt Robin mint odafele. Egyszerűen nem tud elaludni ha sok minden van körülötte, a cumit pedig továbbra sem kéri, nem nyugtatja meg ilyen helyzetben sem.
Képeket öt albumba rendeztem: Békéscsabára, Békéscsabán, Gyulán, Dédipapával és Attiláéknál.
Most először jöttem úgy haza, hogy kipihentnek éreztem magam, rám is fért, mert Robin megint rosszul alszik éjszaka az egy hónap javulás után.
Befejezésképp itt dokumentálom, hogy az érkezésünk estéje nem volt felhőtlen, Maxim egész nap nem pisilt, igaz alig ivott, de mikor megérkeztünk és magához tért - elaludtak a gyerekek az autóban a reptérről hazafele -, csak sírt-sírt. Ezt este újból kezdte, akkor azt hittük azért fáj a kukija, hogy nem pisilt, és esetleg elnyomódott neki, de másnap reggel sírva ébredt és ünnepnap lévén Norbi bevitte az ügyeletre. Valamit összeszedett, de szerencsére épp csak a végében, így antibiotikumos krémmel három nap alatt rendbe jött, sőt már szerda estére sokkal jobb volt neki. De nagyon fájhatott, mert kedden este alig tudtuk rávenni, hogy pisiljen és hogy megfürödjünk. Ha nincs a Zsuzsától, tesóm volt főnökétől kapott fürdős játékunk - szivacsdarabokból összerakható út járművekkel, ami a kád szélére tapad -, nem is tudom, hogy vettük volna rá a fürdésre. Mivel uszodában az óriási hőség ellenére sem voltunk, sőt még medencét sem állítottunk fel egyik nagyszülőnél sem, a gyanúnk a pesti tömegközlekedés, innen hazatérve ugyanis kimaradt a kézmosás. Hát így jártunk, de legalább a nyaralásunk alatt nem kellett orvoshoz menni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése