Maxim 3 éves

Ma töltötte be a három évet Maxim. Négyesben ünnepeltünk. Pénteken kezdtem el a tortasütést, egyet itthonra, egyet a bölcsibe. Úgy tervezzük, hogy jövő vasárnap tartjuk Milánékkal és Orsiékkal a szülinapi partit. Néhány apró ajándékot vettünk: térdzoknit, meleg pizsamát, rajzolótáblát, könyvet, és pár hete egy pótkerekes biciklit is kapott Maxim. Az itthoni szülinap furcsán telt, egész nap azt hajtogatta Maxim, hogy ő nem szülinapos, ő a fűrészes fiú, meg hogy ő két éves, és nem neki van szülinapja. Hiába köszöntötték a nagyszülők is, és mondták hogy ő már három éves, kellett neki a bölcsis köszöntés, mire elfogadta, hogy akkor neki szülinapja van. Szerintem tetszett neki, hogy most ő fújhatta el a gyertyákat a bölcsiben, és neki éneklik a "Happy birthday"-t.

 

Állandóan kérdez, mesét is szinte csak velünk néz, és kérdez, kérdez, hogy ki, hol van most, miért csinálta ezt vagy azt stb. Ha mesekönyvből mesélünk is, annak is inkább beszélgetés a vége, ritkán hallgatja végig.
Egy darabig a rövid részekből álló Verdákat nézte, most Mekk mestert, de Norbi próbál neki újabb meséket ajánlani, hogy ne ugyanazt nézze állandóan. Bár ez is olyan, hogy ha eszébe jut valami, akkor fogja magát, feláll és már játszik is, de azért ne kapcsoljuk ki a mesét.

Utánoz minket, legtöbbször újra eljátszunk jeleneteket, beszélgetést, ami frusztrálja, fordított szereposztásban. Volt hogy kipisilt a vécéből, én ugye takarítottam, ő közben hevesen tiltakozott, hogy ő ugyan nem pisilt ki, majd miután lenyugodott, ő is feltakarított, kellett neki adnom ugyanúgy nedves törlőt, száraz törlőt. Néha napokkal később is még eljátssza a történteket.
Nagyon tetszenek neki az átvitt értelmű szavak, kifejezések, mint pl tollászkodik, szedi a lábát, vagy olyan szavak, mint a bazár, bénázik. Ezeket egyszer-kétszer elismétli, és onnantól kezdve használja.
A sötét ruhákat mosódióval mosom, kérdezi, hogy ez mi, elmagyarázom, majd egy hét múlva a boltban kesudiót veszek, kérdezi, hogy ez mi, mondom, hogy kesudió, erre ő, ezzel mosni fogsz?
Néha kérdez valamit, de a fejében már megvan rá a válasza, és hiába mondjuk el a mi verziónkat, elkezdi hajtani az övét. 
Kezd énekelgetni, egy-két sort idézni dalokból, ő úgy mondja, hogy zenél. Ha Robin sír, sokszor a Boci, bocit éneklem neki, és van, hogy Maxim kéri, hogy most zenéljek Robinnak. 
Nagyon-nagyon érzékeny már megint, nem akar egyedül lenni egy percet sem, ha hármasban vagyunk, velünk alszik el.  Volt hogy az ágyunkon vacsorázott, mert Robin felébredt, és amíg etettem, ő is ott akart lenni. Azt hiszem, részben ilyen korszakba lépett, részben pedig a bölcsi miatt ilyen. Több mint a csoport fele elment iskolába, nagyon sok a kicsi gyerek, akiket Maxim nem ismer, akikkel pedig játszott, azok elmentek. De majd csak túl lesz rajta, majd rájön, hogy most ő ott a nagy.
Robint kezdi nyúzni, aki kevésbé örül a dolognak, mert ő is elég határozott, és nehogy már Maximtól ne tudjon mászni, elérni valamit. Maxim szinte mindig elveszi amivel Robin játszik, oké, hogy ad helyette mást neki, de ha ezzel kizökkenti Robint, akkor ő meg jön hozzám, és az az egy-két perc szusszanásom is elszállt.
Továbbra sem látszik rajta, hogy annyira féltékeny lenne Robinra, néha mondja, hogy ne tegyem le Robint aludni, játsszak vele inkább, nem baj, ha sír Robin, ne etessem meg, de aztán elfogadja, hogy most mennem kell.
Jöjjön néhány idézet.
- Adok neked egy igazi fűrészt.
- Én nem akarok ma már fűrészelni - mondom neki.
- Miért? Most nem ma van.

- Ketté vágta a szám a krumplit.

Vásároltak az apjával, vettek bodit Robinnak és egy boxeralsót Maximnak. Csak kicsit nagyot, 10 évesnek valót. De Maxim ragaszkodott hozzá. Egyik reggel eszébe jutott, hogy neki van új és nagy bugyingója. Mondom neki, hogy ki kell mosnom még, aztán eltesszük mert nagyon nagy. Jön a vita, hogy ő azt akarja, stb, nekem meg nem volt türelmem sokáig magyarázni, fogtam, kivettem a szennyesből, hogy akkor vegye fel. Mondanom sem kell, hogy kétszer belefért. Jön hozzám a szobájából a konyhába az új alsójában:
- Látod Aja, nem is nagy. Cak fogni kell, hogy ne cússzon le.

Néha elszáll egy-egy szitakötő a kertünkben. Sajnos gombáink is vannak, rengeteg, de ezzel nem vagyunk egyedül. Reggelente foltokban szürke hálószerű képződmények borítják a füvet itt-ott, és egy ilyet látott meg Maxim:
- Nézd, kötött ide a szitakötő egy szitát.