Robin nem volt jó passzban múlt vasárnap; délben nem evett semmit és magától lefeküdt aludni. Egy óra múlva sírva ébredt, majd elkezdett üvölteni, hogy fáj a hasa. Volt egy kis láza is, de mivel nagyon sírt, adtam neki fájdalomcsillapítót, ami kis idő után hatott, és már nem akart aludni. Pláne, hogy Maxim is időközben haza ért. Este megint kicsit lázas lett és fájt a hasa, de aztán szépen elmúlt neki magától. Hétfőn délután megint lázas volt, de a bölcsiben evett és jó kedve volt, otthon pedig már nem volt semmi baja, igaz nem aludt jól, de reggelre megint jól lett. Kedden este viszont újra kezdődött a hasfájás, megint hőemelkedéssel, így kapott fájdalomcsillapítót, de az éjszaka rettenetes volt. Ahogy elmúlt a fájdalomcsillapító, felkelt és üvöltött, és később sem akart lefeküdni, csak ha ültünk, érezte jobban magát, és végül a szobájukba sem akart bemenni, így hajnal 5-kor kiköltöztünk a nappaliba és ülve a kanapén aludtunk még egy kicsit. Én meg voltam győződve róla, hogy a hasa görcsöl és már készültem, hogy mehetünk ilyen-olyan kivizsgálásra, de a gyerekorvos csúnyának látta a torkát, manduláját és pirosnak a fülét, viszont szerencsére nem volt begyulladva. Szerinte a hasfájást a láz okozta, és utána gondolva, tényleg mindig kezdett belázasodni, mikor fájt a hasa, de még soha nem hallottam ilyenről, hogy a láz hasfájást okoz. Viszont igaza lehetett, mert kérdezte is, hogy ugye nem akar vízszintesben lenni Robin, a piros fülére célozva. Felírt még egy vizeletminta-elemzést, mert hogy ő egy homeós bogyón kívül nem adna semmit egyelőre, a Nurofent leszámítva. Szerencsére még akkor szerda este fájt a hasa, napközben nem, és csütörtökön már ismét a szokásos energiabomba-formájában volt, így pénteken ment bölcsibe. A vizeletében sem találtak semmit, de megosztom veletek a mintavétel procedúráját, amin most már nevetek, de akkor szerdán, azt hittem felrobbanaok. Vígjátékba illő jelenetek következnek.
Szóval, vennem kellett egy steril flakont a vizeletnek, és egy steril zacskót kisfiúknak, ez egy öntapadós zacskó, amibe bele kell tenni a kukit, körbe ráragad a bőrére, ez tartja, és így kell ráadni a pelust. Amikor aztán van benne pisi, egy kis csapocskával ki kell engedni a tartalmát a steril edénybe. A gyógyszertáros mondta, hogy ne tároljam soká a vizeletet, mert így a labor megtévesztő eredményt is hozhat. Próbáltam rávenni Robint, hogy az edénybe pisiljen, és ő lelkiismeretesen próbálkozott is, de nem jött semmi. Nagy nehezen rávettem, hogy akkor felragasszuk a zacskót, ami persze nem volt valami kényelmes. Ebéd után lett is benne pisi, igen ám, de ő azt mondta, hogy kaka, én meg azt hittem, hogy most fog kakálni, rohanunk a bilihez, erre kiderült, hogy ő úgy értette, kakált, és picit összekentem a zacskót, de sebaj, még menthető a dolog, mert nem a csapocska nyílása lett oda. Valahogy azonban sikerült a zacskóból a pisi felét kiöntenem, de még így is volt elég, elkezdtem beleönteni az edénykébe, és valahogy annyira izgultam, hogy egy része mellé ment, a maradék mintát pedig - immár harmadjára - kiborítottam a flakonból - szerencsére a kagylóba ment az egész, nem a földre. Na, ekkor felrobbantam. Robin ugyanis ahogy beértünk a fürdőbe, elkezdte a mi ez? kérdését hajtogatni, mikor kiborítottam a pisijét, akkor is csak ismételgette, hogy mi ez? hiába neveztem meg a dolgokat. Végül nem bírtam, és mondtam neki, hogy most mérges vagyok, ne is figyeljen ide. Ismételgette is szorgosan, hogy anya méges. Mivel még aznap szerettem volna elvinni a mintát, el kellett mennünk megint a gyógyszertárba, mert nem lehetett tudni, mikor pisil megint, és ugye aznap reggeltől ebédig nem pisilt! Ekkor persze már hulla fáradt volt, de legalább megengedte, hogy megint ráragasszam a zacskót, és végül alvás után volt is benne pisi, amit aztán sikerült átöntenem a steril flakonba, és bevittük a kórházba. A vérvétel-helyek sajnos csak délelőtt vannak nyitva, így a városba kellett mennünk, és délután már nagy a forgalom. De nem érdekelt, csak ne kelljen még egyszer végig szenvedni a procedúrát.
Vasárnap délután Milánékkal és Lilláékkal a capelleni kreszpályán találkoztunk. Robin nagyon nehezen oldódott, pedig szombat délután is eljöttünk ide biciklizni, igaz, akkor kevesen voltak, míg vasárnap kora délután tele volt a pálya. Valószínű ez zavarta, mert aztán kezdett bele jönni, és Vincével nagyokat bóhóckodtak. Maxim és Milán már nagyon ügyesen tekernek kétkeréken, sőt Maxim elkezdett farolgatni is. De a lámpa is tetszik nekik, Maxim sokat gyakorolta, hogy a pirosnál megáll, a zöldnél indul. Már egy ideje mondogatom, hogy praktikus lenne egy roller, Andiék vettek is egyet, és nagyon élveztem a rollerezést a gyerekekkel a pályán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése