Dínómúzeumban

Május elsején "visszamentünk a nagyonrégmúltba. Átautóztunk Németországba, a Gondwana interaktív múzeumba. Orsiékkal ott találkoztunk. Nem tudom megmondani, hogy Maxim vagy Robin élvezte jobban, nagyon tetszett nekik az egész, Robin szó szerint leragadt egyes helyeken, ettől a ronda, nagy krokodiltól nem lehetett elrángatni. Sok állat mozgott, vagy hirtelen mozdult, amitől persze megijedtünk, majd a gyerekek ezt lesték.

Nagyon sok állat és dínó sötét környezetben volt, így a legtöbb fotó nem sikerült. Egyébként 3-4 órát minimum kell számolni, és akkor még gyakorlatilag semmilyen tudományosabb részt nem olvastunk el. Persze az egész inkább a látványra, élményre ment, de jól megcsinálták. Volt két 3D-s mozi, mi egyet kihagytunk, az egyik barlangban "színházi előadást" nézhettünk meg, és volt egy hajószimulátor, aminek az ablakát egy vakutól feldühödött cápa be akarta törni - ez is 3D-s szemüvegben. Nagyon élethűre sikeredett, mert Maxim félt is emiatt, majd két napig azt játszottuk, hogy nekem azt kellett hinnem, igazi cápa akarta betörni az üveget egy igazi hajón, ő pedig nagy bölcsen felvilágosít, hogy ez nem igazi, de jól megcsinálták, mintha tényleg ott úszna a cápa.

A bejárati csarnokban egy óriási csontváz fogadott, itt ebédeltünk, majd egy időgéppel visszarepültünk az őskorba, ahonnan visszasétáltunk a jelenbe.

A mamutoknál

A lenti képen a két kis kópé; vártuk a cápatámadásos műsort, ami után kidühönghették magukat a gyerekek a játszóházban. Na, itt aztán egy kis idő után a mi pókemberünk  mindenhova felmászott, lecsúszott a nagy csúszdákon, és persze a vakmerő öccse is rájött, hogy a nagyobbak játszótere sokkal izgalmasabb. A kicsiknek szánt részen összeszólalkozott egy másik kisfiúval. Robin szépen játszott, és nem örült, hogy kisfiú oda áll mellé és ő is azzal akar játszani - ketten is játszhattak volna ott. Robin nagy lendülettel elkezdett kiabálni a fiúval, aki hozzá mert érni, erre Robin behúzott neki - szó szerint, én legalábbis ennyit láttam. Nem mondom, hogy Robin nem hibás, de mivel a másik gyerek anyja nem reklamált túlságosan, gondolom, látta, hogy fia idegíti az enyémet, mert mi anyukák végül nem szóltunk egymáshoz, én próbáltam Robinnal elmagyarázni, hogy nem szabad megütni a másikat. Azért nehezen fogtam vissza a nevetést, ahogy láttam, hogy Robin behúz a másiknak. Egyébként ilyen még nem fordult elő, megvédi magát, de nem bánt senkit sem - bátyját kivéve, de ebbe most nem megyek bele- , a bölcsiben sem üt meg senkit.

Nagyon elfáradtak a gyerkőcök, persze Robin nem akart haza indulni, ilyenkor mindent kitalál, össze-vissza rohangál és mindenért hisztizik. Aztán két perc alatt elaludt az autóban. Jól aludt éjszaka, de lehet, hogy később azért okozott neki furcsa álmokat a dínóélmény. Az biztos, hogy minden sárkány, szörny, cápaszerű szörny dinó neki. Maxim este lefekvéskor azt mondta, hogy ő soha többet nem akar múzeumba menni, mert nagyon ijesztő volt és fél. Kicsit beszélgettünk az élményekről, dínókról, cápákról és a mostanról, ahol mi élünk, és még néhány napig újra játszottunk bizonyos helyzeteket, de szerencsére jól aludt már akkor éjszaka is, és most már mehetünk múzeumba is.