Még nyaraláskor az egyik vacsoránál találták ki Milánnal, hogy kakát tesznek a ventilátorba, és az majd jól szétpörgeti a kakát. Ezt nemrég emlegette is. Amíg csak gondolatban teszik, addig vicces, de hogyan jut két négyévesnek ilyen az eszébe?
Érdeklik a nyelvek, sokszor kérdezi, milyen nyelven beszélnek mellettünk, vagy hogy mi milyen nyelven beszélünk valakivel. Most éppen franciául számol, tízig megy is neki már nagyjából, most tanulja tovább, illetve azt is meg tudja kérdezni franciául, hogy hívnak? Magyarul egyébként ő nem csupán tudni akarja a számok nevét, hanem érteni is, mi az hogy tíz vagy tizennégy. Eddig konkrétan meg is tudja számolni a dolgokat. Nagyon büszke voltam rá, mert azt hittem, magától jött rá, hogy öt meg öt az tíz, mutatta ezt a kezeivel, aztán kiderült, Milántól tanulta.
Ahogy említettem egy korábbi bejegyzésben, leírja a nevét, és most már az oviban is gyakorolja.
Egyik nap szó szerint elolvadtam, mondta, hogy anyák napján meg kell köszönni az anyukáknak, hogy annyit főznek, takarítanak ránk.
Néha már igazi felnőttként viselkedik: teljesen meglepődtem, mikor azt mondja nekem:
- Anya, venni kell a boltban vécépapírt, már cak két tekerc van.
Aztán pedig átmegy babába, és addig piszkálják egymást Robinnal, amíg sírás lesz a vége.
Norbi vett egy új kerékpárt magának és hozzá egy órát. Elmagyarázta Maximnak, hogy ezzel mérik, milyen gyorsan és mennyit tekernek, milyen messze van a bölcsi, a bolt. Egyik este lefekvéskor Maxim:
- Anya, nekem is kell egy óra az ágyamra, hogy tudjuk mérni, mennyit alszom.
- Maxim, besprézzünk az orrodba, nincs bedugulva?
- Nincs, nekem úgy vannak a fikuszok az orromban, hogy csak úgy jönnek-mennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése