Sportnap és horgászat

Múlt csütörtök ünnepnap volt Luxemburgban, és az itteni Olimpiai Bizottság sprotnapot szervezett, immár rendhagyóan. Milánékkal és Orsiékkal a helyszínen találkoztunk: egy városszéli erdőben. Mi későn érkeztünk, a többiek akkorra már bemelegedtek, és sorra próbálták ki a különböző sportágakat, játékos pályákat. Végül egy jó fél óra múlva Maxim is ráállt, hogy körbe menjen egy akadálypályán, és onnantól kezdve sok mindent kipróbáltak. A kicsiknek is nagyon tetszett, az időjárás kegyes volt hozzánk, mert végül eltolódott az eső, és a tömeget leszámítva semmi kifogásunk nem lehetett, hogy ne érezzük jól magunkat. Érkezéskor kaptunk egy lapot, amire pecséteket kellett gyűjteni az egyes standokon, a családok 10 pecsét után pólót és tombolát kaptak, de nem nyertünk semmit. Maxim még el is pityeredett a kocsiban haza fele, hogy nem nyertünk, aztán eszébe jut, hogy kaptunk polót:

Á, akkor mégis nyertünk! Ezzel meg is nyugodott.

Nagy bánatomra egyetlen küzdősportot sem próbáltak ki a fiúk, leszámítva Robint, aki beállt a taekwandózók közé. A tornától kezdve a sakkig, cserkészpályán át rengeteg mindennel megismerkedtünk. Az esemény saját weboldalán sok információ, fotó (tavalyi) van, mi - pontosabban Norbi - otthon felejettük a fényképezőt, akárcsak Andiék és Orsiék, de ízelítőnek érdemes rápillantani: http://spillfest.lu/gallery.html.
Azért készült néhány kép okostelefonnal - Orsiék jóvoltából.

 

 

 

Szombaton Belgiumban egy magántavacskához autóztunk el horgászni. Norbi egyik kollégája minden évben kibérel egy magántavat egy egész hétvégére, családokat, barátokat hív, mert hogy a bérléssel halat is hoznak a tóba, garantált az ebéd, vacsora. Kellemes, napos-felhős időben a két Norbi kényelmesen elhorgászgatott, Maxim fél óra után megunta a horgászást, Milán kitartóbb volt, de aztán ő is inkább Maximmal mászkált, biciklizett, szaladgált. A két kicsi jött-ment, Vince közveszélyesen a parton szeretett lenni leginkább, ő motorral is elindult többször a vízhez. Robin ebéd után nyűgös lett, először azt hittem, hogy csak nagyon fáradt, mert nem aludt olyan jól, mint az előző éjszakákon, csütörtökön pl a sport miatt végül még a kocsiban sem aludt el, és utána csodák csodájára végig aludta az éjszakát. Na szóval, Orsival elvittük Maximot és Milánt úszásra, a kicsik meg az apukákkal hozzánk haza autóztak a halakkal. Norbi végül egy picike keszeget fogott, viszont Milán apukája, Norbi 6 pisztrángot, amihez még kaptunk kettőt és amiket nálunk meg is pucolt. A két kicsi ébredés után állandóan piszkálódótt, Robin meg nem volt igazán formában, és Vince legkisebb piszkálására is sírni kezdett. Estére lett egy kis hőemelkedése, de aztán le is ment neki. Két nap múlva azonban rettenetes éjszakánk volt, nem akart aludni, először a fogát fájlalta, aztána  fülét, de reggelre semmi jelét nem mutatta, hogy beteg lenne, és azóta is a szokásos náthát leszámítva jól van. 

Maxim csak azt fájlalta, hogy Milán megint nem aludt nálunk. Én meg azt, hogy megint nem vittünk fényképezőt, maradt Orsi telefonja.

 

 

 

 

A nagy horgász