Többnyire én járok a Corsával, már csak azért is, mert reggel már alig van hely az állomás parkolójában, és ha az út szélén kell hagyni az autót, akkor nem azon aggódom egész nap, hogy valaki meghúzza, neki megy. Egyik reggel útban az oviba:
- Anya, a Priust könnyebb vezetni mint a Corsát?
- Igen, a Priust könnyebb vezetni.
- Akkor mi miért mindig a Corsával megyünk?
Anyától kaptam egy virágos, tavaszi-nyári ruhát, ő is úgy kapta egy ismerősétől. Kivételesen nem öltöztem át, mikor haza értem, leülünk vacsorázni:
- Azért mentél ma virágos ruhában dolgozni, hogy mindenki szépnek találjon?
- Hát, nekem tetszik. Szerinted szép vagyok benne?
- Igen, nagyon szép vagy benne.
Egyik éjszaka Robin sírt, bementem hozzá, mire vissza aludt, Maxim kezdett sírni, hogy nagyon fáj a lába, főleg a térdhajlatban. Nagyon sokat biciklizett aznap, lehet, hogy izomláza lett vagy megerőltette kicsit a lábát. Egy darabig maszíroztam, de amikor abba hagytam, újra kezdett sírni. Mondtam neki, hogy akkor feküdjön mellém a matracra, de nem bírom egész éjszaka a lábát masszírozni. Mellém bújt, és azt suttogta:
- Anya nagyon szeretlek.
A héten volt Maxim éves értékelése, a tanév végén megkapjuk az összes munkáját és egy cd-t fényképekkel. Már előzetesen is mondták, hogy nem fog sokáig tartani a megbeszélés, mert Maximmal minden rendben. Olyannira, hogy ő az osztály egyik mintagyereke (il est un élève d'exemplaire du groupe), mindent végig csinál, akkor is ha nincs kedve hozzá, mesél az óvónéniknek, egyszóval szociális, motorikus képességei jók, luxemburgija pedig mint egy anyanyelvi gyereknek. Azt megerősítették, hogy Maxim minden, másra irányuló fegyelmezésre, büntetésre reagál, de a mostani csoportja nehezen kezelhetőnek bizonyult, ezért a nagyobb szigor, amit Maxim mindig emleget. Persze neki is meg kell tanulnia kezelni, hogy ne vegyen mindent magára, ne foglalkozzon ezekkel a dolgokkal, de ezt egy ennyire érzékeny gyerek nem fogja vagy legalábbis nagyon nehezen fogja megtanulni. Akit érdekel ez a téma, annak ajánlom ezt a honlapot és a szuperérzékeny gyerekekről szóló könyvet.
Még annyit mondtak, hogy nagyon szerencsés lesz az az óvónéni, akinek a csoportjában ott lesz Maxim.
A héten volt Maxim éves értékelése, a tanév végén megkapjuk az összes munkáját és egy cd-t fényképekkel. Már előzetesen is mondták, hogy nem fog sokáig tartani a megbeszélés, mert Maximmal minden rendben. Olyannira, hogy ő az osztály egyik mintagyereke (il est un élève d'exemplaire du groupe), mindent végig csinál, akkor is ha nincs kedve hozzá, mesél az óvónéniknek, egyszóval szociális, motorikus képességei jók, luxemburgija pedig mint egy anyanyelvi gyereknek. Azt megerősítették, hogy Maxim minden, másra irányuló fegyelmezésre, büntetésre reagál, de a mostani csoportja nehezen kezelhetőnek bizonyult, ezért a nagyobb szigor, amit Maxim mindig emleget. Persze neki is meg kell tanulnia kezelni, hogy ne vegyen mindent magára, ne foglalkozzon ezekkel a dolgokkal, de ezt egy ennyire érzékeny gyerek nem fogja vagy legalábbis nagyon nehezen fogja megtanulni. Akit érdekel ez a téma, annak ajánlom ezt a honlapot és a szuperérzékeny gyerekekről szóló könyvet.
Még annyit mondtak, hogy nagyon szerencsés lesz az az óvónéni, akinek a csoportjában ott lesz Maxim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése