Eperlekvár

Németországban vannak olyan eperültetvények, ahol mindenki magának szedi az epret, közben ehet is, a végén pedig lemérik és jutányos áron már vihetjük haza a friss termést. Mi a közeli Borg településhez mentünk, fél óra az út, szóval megéri, mert nem hogy friss az eper, de 2,20 euró/kiló illetve 5 kiló felett 2 euró/kiló ár igazán jutányos. Orsi az ötletgazda, szegény teljesen magára is vette, mert kicsit túl lőttünk a célon a leszedett eper mennyiségével, és még este 9-kor is a konyhában voltunk, miközben a gyerekek kezdtek nagyon elfáradni és főleg az én Norbimat kiakasztani.  (A másik Norbi másnap elutazott, így elment becsekkolni a reptérre, így az enyémre maradt a négy gyerek, ami este elég hálátlan feladat :))

Mi fél 11 körül érkeztünk meg, el is kezdtük szedni az epret, aztán Orsiékkal már a nagyobb szemeket szüreteltük, így délre nagyjából minden edényünk tele lett, ami 44 kilót jelentett. Mi nagyjából 20 kilóra elegendő üveggel és evési kapacitással rendelkeztünk, de nem csak mi, hanem a két Norbi is lelkesen szedte, sőt Milán is, szerintem ő nagyjából három kilónyit szedett. Maxim kevésbé volt lelkes, Robin meg meg is unta a végére. Mire megebédeltünk és neki álltunk a tömérdek epernek, már délután volt. Gáspár Norbi kitalálta, hogy főzzük a halfőző bográcsukban, abba 10 kiló ment bele, még lett 3 vagy 4 nagylábasnyi lekvár, 5 üveg szörp. A legnagyobb problémát a kevés üveg jelentette; nagyjából összeszedtem az üvegeket otthon, de aztán hétfőn még keresgéltem a pincében és találtam is jónéhányat, így én még hétfőn főztem egy újabb adag lekvárt, amihez agar-agart adtam sűrűsítőnek. Legközelebb csak ezzel fogom sűríteni, mert egyrészt a főzési időt lerövidíti, másrészt hidegen kell kikeverni és tökéletes dszemállagot kapunk belőle. Mire hétfőn üvegekbe töltöttem a lekvárt, rájöttem, hogy a cukrot nem tettem bele, és savanyúnak éreztem úgy. Egyébként a sok verzió közös vonása, hogy egyötöde nádcukor, a maradék tiszta gyümölcs, citromlével vagy citromsavval, egy adagot leszámítva. Csak az üstbe nem került sűrítő leszámítva a bio zselécukrot, de ugye a cukor csökkentett mennyisége miatt maga a sűrítő mennyisége is kevesebb volt, illetve az egész össze lett turmixolva, aztán lett kevésbé turmixolt adag bio dzsemfixszel, de ennek a sűrítése nem úgy sikerült, ahogy a papíron állt, illetve lett egy félig turmixolt adag turmixolt dzsemfixszel. Egyikbe sem tettünk tartósítót, próbáltuk körültekintően kifertőtleníti az üvegeket, kupakokat, és aztán száraz dunsztba mentek az üvegek.Az üstben készült lekvár folyós lett, főként a kevés sűrítő miatt, a többi még kóstolásra vár.

Meglátjuk, hogy viselkednek a különböző verziók, remélem nem fognak megromlani, legalábbis nem az összes. A fagyasztóba is került, abból most hétvégén levest fogok főzni.
Összességében élveztük a projektet, de legközelebb kevesebb edénnyel megyünk epret szedni, és egy óránál tovább nem marad az ültetvényen.