Amikor beköltöztek hozzánk a csirkék –lassan két éve -, a barna pipi viszonylag rövid időn belül elkezdett tojni. A fehér nagyjából egy éve adja a szép tojásokat, kb 5-6-ot hetente. Azóta viszont a barna alig tojik, szép fokozatosan leállt a tojással, ha volt is, vagy nagyon vékony héjú vagy pici, szinte héj nélküli. Úgy döntöttünk, hogy megválunk szegény barna pipitől, de hogy a gyerekek ne nagyon keressék, megpróbáljuk akkor, amikor itt van Mama, és úgy, hogy Norbi hoz is egy cseretyúkot a piacról. Ráadásul Mamán kívül senki nem vágta volna le a házityúkunkat, ezért is kellett mostanra időzítenünk. Norbi azt hitte, észre sem veszik, de nem kapott pontosan olyan színűt, és reggel Robin az ablakból már kérdezte is: mi ez? Aztán Maxim elemezte az új jövevényt: más a tolla, más a csőre, más a szeme és más a nyaka. Viszont nem firtatták, mikor mondtuk, hogy csak egy kicsit kifehéredett. Befalták a tyúkhúslevest, majd a másodiknál a bundás pipifalatokra megjegyezte Maxim, hogy ez olyan pipihusi mint a mi csirkéink.
Ui: Mama szerint nem élt volna sokáig szegény barna pipink, mert tiszta száraz volt a zúzája, tele volt tojásokkal, amiket nem tojt ki, szerinte egyszerűen megöregedett.
Ui: Mama szerint nem élt volna sokáig szegény barna pipink, mert tiszta száraz volt a zúzája, tele volt tojásokkal, amiket nem tojt ki, szerinte egyszerűen megöregedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése