Cukrot ettem

Nálunk akkor van csend, ha alszanak a gyerekek (vagy ha valami rosszaságra készülnek). Mindkettőnek rengeteg a mondanivalója, be nem áll a szájuk. Maxim bármit csinál, beszélnie is kell közben (vagyis tényleg mindig jár az agya). Robin most már egyre kevesebbet halandzsázik, nagyon sok szót tud, vannak mondatai is, helyesen ragozva, és vannak saját kifejezései is. Az is előfordul, hogy Maxim megérti mit akar mondani, mi meg nem. Az egyik ilyen, a Verdák meséből Pistabá, a kombájn, ami pitabá Robin szerint. 

Állandóan kérdez, hogy mi micsoda (mi ez?) és általában többször meg kell ismételnünk a választ. Igéket is használ, a kék és piros színt is kezdi tanulni, néha tényleg üvölt, hogy kék autó, vagy éppen az utcán valami kéket lát, és amíg nem nyugtázzuk, hogy ez kék, addig ott áll és kiabál. Ma reggel egy pici müzli darab megint kiesett a tányérjából, kérdezi, mi ez, és már válaszolja is hogy pici müli goló (pici müzli golyó). Nagyon cuki. Ha már a mellékneveknél tartunk, érdekes, hogy egyik korai szava a szép. Ezt már régóta használja mindenre, ami tetszik neki: ruhám, ékszereim, virág stb. Azt is élvezi, hogy a meleg után megtanulta a hideget is: kinyitja a csapot, naná hogy maximumra, minden tiszta víz, magát is beleértve és ismételgeti: ideg.  
Különbséget tesz, ha egy valamit lát, illetve ha többet az adott dologból: ilyenkor mondja, hogy másik ató (autó), másik madá (madár), vagy éppen, hogy dalu, két dalu. Sok az építkezés, és Norbival ezt gyakorolták, hogy ha több darut láttak egymás mellett.
Azt is sokat mondja, hogy nem kéek má (nem kérek már), vagy nem kéek má töbet – ez utóbbit két hónapja mondta először, meg is lepett vele. Gyakran halljuk tőle, hogy amalét kéek, vizet csak este iszik, régebben azt mondta, hogy inni kéek, most csak annyit mond, hogy kulac.
Sokat gyakoroltuk Maxim nevét, ha oda figyel, egész jól mondja, Masszim, de még mindig sokszor Laszim vagy Maszin lesz belőle. Sokszor kérdezi, hogy holaszim (Hol van Maxim) vagy éppen hol apa?
Imádom, mikor azt mondja, kijány (kislány) vagy amit nagy büszkén hajtogat: nukot ettem. Mikor utoljára beteg lett, reggel csokit evett – nem sokat, de addig nem volt hajlandó elkezdeni enni, amíg nem tette maga elé a csokit, és ugyan keveset evett belőle, de éhgyomorra ette -, aztán késő délelőtt cukrot szerzett magának a benzinkúton, és nagy örömmel majszolta, miközben én Norbit dorgáltam, hogy a gyerek csokival indította a napot, most meg cukrot eszik ebéd előtt, ugyebár nem is ebédelt aztán, és mivel a láz hasfájással járt, biztosak voltunk benne, hogy csokimaradék és cukor miatt fájt a hasa. Azóta egyébként nem evett sem csokit, sem cukrot, de állandóan újságolja, hogy nukot ettem (cukrot ettem), és addig ismétli, amíg nem válaszolunk neki, hogy igen, cukrot ettél. Hiába reménykedtünk, hogy majd összeköti a hasfájást és cukorevést, láthatólag esze ágában sincs kombinálni ezeket a dolgokat. Néha kérik, hogy tegyek csatot a hajukba, és Norbi mondta neki egyszer, hogy úgy néz ki, mint egy kislány. Maxim nemrég ruhacsipeszt tett Robin hajába, aki nem tiltakozott, megnézte magát a tükörben, és szégyenlősen kijelentette, hogy ő egy kijány.
A leggyakrabban használt szava a nem, reggel ébredésnél ez az első szava és legalább tízszer elmondja. Norbi szokta tesztelni, kérdezgeti, majd feltesz olyan kérdést mondjuk, hogy mondd azt hogy nem, vagy hogy mást is tudsz mondani?, ezekre nem ad választ.
Nagyon ragaszkodik a dolgaihoz, az enyém fogalma igen erős most Robinban. Még nem érti, hogy ha azt mondjuk, ez a tiéd, akkor az az övé, mert bár többször mondja, hogy ezenyém, sokszor várja a megerősítést az ez a tié kifejezésre. Néha már szinte betegesen irigy, tegnap meglátta a felsőjét nálam, amint a mosógépbe akartam tenni, aztán nagy nehezen megértette, hogy koszos (koszo) és végül ő tette be a gépbe.
Sokszor kommentálja, amit csinál, pl. én mászo (mászok), én aszo (alszok) – na erről is hosszú bejegyzést kéne írnom.
Ha valamit Maxim gyakran mond, akkor ő is ismétli: - Anya, nézz, szál lepülő (anya nézd, száll a repülő); vagy - űbe (űrbe) – Mi szállt fel az űrbe? – lepülő. És mutatja is a kezével. Az űrbe kifejezést sokszor mondja elalvás előtt, sőt volt, hogy mikor éjszaka felébredt, ezt mondogatta. Olyan jó lenne tudni, mit álmodik ilyenkor.
Néhány hete mondja a nevét: Lobi. A testrészeket viszont hamar megtanulta: feje, meme (szeme), üle (füle), ora (orra). Először jól mondta a szempillát, hogy mempila, de elkezdte keverni a pillangóval, ami ilyesminek hangzik mimmangó. A csipeszt és a csipát is keveri, de azt tudja már, hogy ha cipet mond amikor a szemét kéne megmosni, akkor várja, hogy kijavítjuk, hogy az csipa, a szeme pedig csipás: cipa, meme cipász.
Iszonyat kíváncsi, követeli, hogy vegyük fel, ha valamit ő maga nem lát jól: én nézi. 
Valamiért rá van kattanva a csigákra, az élőket gyűjtik Maximmal, ha pedig lát képen, könyvben, vagy valahol csigát, kiabálja: giga. Ha spirálszerű motívumot lát, ami csigára emlékezteti, akkor is ez történik.  
Most ezek jutottak eszembe, próbálom leírni a mondásait, képtelen vagyok őket megjegyezni.