Hallásvizsgálat

Ha minden rendesen zajlott volna, ez a hallásvizsgálat nem kerülne fel a blogba külön bejegyzésként. Még a kórházban kezdődött a történet, első nap ugyanis szobát cseréltem, mert reggel még nem volt szabad egyágyas szoba. Pénteken, két nappal Maxim megszületése után vártuk a vizsgálatot, legalábbis délelőtt, de aztán délutánra én teljesen elfelejtettem. Szombat reggel, mikor eszembe jutott, hogy nem járt nálunk senki ez ügyben, rákérdeztem. Az ápolónő sem értette a dolgot, utána nézett és kiderült, hogy a régi szobában kerestek minket, és mivel nem voltunk ott, azt hitték, hogy haza mentünk. Mivel vasárnap jöttünk el a kórházból, hétvégén pedig nincs ilyen vizsgálat, 3 hetet kellett várnunk, hogy megkapjuk a hivatalos behívót az elmulasztott vizsgálatra. Igen ám, de másnap kaptam egy második behívót és egy kiegészítő levelet, hogy helyszínváltozás miatt az első levelet tekintsem semmisnek, a második levél van érvényben. A gond csak az volt, hogy ugyanarra az időpontra és címre szólt a behívó és én már nem voltam biztos benne ezek utan, hogy akkor hova is kéne mennünk és mikor. Egy gyors e-mailváltásból kiderült, hogy félre adminisztráltak valamit, és elnézést kérnek, természetesen jó a cím és az időpont is. A vizsgálat 1 perc volt, és Maxim hallása is rendben van (amit eddig is sejtettünk). Íme egy kép indulás előtt. Itt még békésen alszik, de azért nyekergett kicsit a váróban. (Ja, és még mindig nincs teljesen vége a sztorinak, mert sajnos a fényképezőn rosszul volt beállítva a dátum, november 5-e a helyes).