Hétfőn Brüsszelben jártunk, a Konzulátusra kellett mennünk, mert az útlevél igénylésénél mindkét szülőnek ott kellett lennie. Reggel 8-kor indultunk, Maxim előtte evett és végül ahogy átértünk Belgiumba el is aludt a kocsiban. Reggel ugyanis nem szokott már vissza aludni. A Konzulátuson azonban "bemutatkozott": ahogy beértünk az épületbe, elkezdett sírni, de úgy igazán. Megetettem, kicseréltük a pelenkát, jobb kedve lett, de nem tartott sokáig. Viszont nem maradhattunk ott egész délelőtt, az anyakönyvezéshez szükséges papírok készen is voltak már eleve, az útlevélhez pedig csak egy-egy aláírás kellett. Így egy rövidebb hami után el kellett indulnunk. Az autóban aztán nézelődött egy darabig és végül elaludt.
Ami elég nevetséges az ügyintézésben, hogy július közepe óta nincs nagykövetség Luxemburgban, és az egy dolog, hogy el kell menni Brüsszelbe, de lassan fél éve, hogy ez az új rendszer és luxemburgi bankkártyával még mindig nem lehet fizetni, a rendszerük nem fogadja el. Készpénz kizárva, marad az átutalás.
Visszafele úgy döntöttünk, megpróbálkozunk egy ebéddel, ez volt az első alkalom Maximmal. Hát nem ment valami simán, úgy elkezdett sírni az Ikeában, még az evés sem nyugtatta meg. Még jó, hogy van külön pelenkázó szobája, kényelmes fotellel. Itt aztán sikerült megnyugtatnom, addig Norbi evett, aztán cseréltünk: le-fel sétáltak amíg én ebédeltem.
Nagyjából 3 hónap mire megkapjuk Maxim útlevelét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése