Vérvétel

Úgy tűnik, nincs vége a betegeskedésnek. Szombaton megint orvosnál voltunk, már egész profi vagyok, ugyanis csütörtök óta adom az inhalálót Maximnak, azt amit a doktornő is felírt. Megint hörghurut, szerencsére nem lázas Maxim, jókedélyű, az ebéddel áll hadilábon, de egyébként jól eszik. Persze kap homeopátiás bogyókat, mennünk kell clappingra megint (szegénykém már annyira utálja, és most egy hét szünet után újra kezdjük), és meg kell csinálnunk néhány vizsgálatot, hogy kizárjunk súlyos betegségeket, allergiát. A vérvétellel kezdtük ma reggel. Kaptunk egy lidokainos krémet, amit előtte kellett a bőrre kenni, leragasztani. Ez hatott is szerintünk, mert Maxim meg sem moccant, pedig 3 rendes kémcsővel vettek tőle; egész kis vékony tűvel, amire egy rugalmas es szintén nagyon vékony cső volt rögzítve, és ennek a végén cserélgette a tartályokat az ápoló. Norbi ölében ült Maxim, fogta a karját, én meg a kézfejét, elismételtem neki, hogy mit miért csinálnak, ő végig hallgatta, figyelte az ápolónőt és mire kész lettünk, már mosolygott is. Nagyon büszkék voltunk rá.