Az utolsó pillanatig hezitáltunk, hol találkozzunk Orsiékkal és Andiékkal; záport
igértek délutánra, és úgy is nézett ki a sötét felhőkből ítélve. Végül mégis a szabadtéri programnál maradtunk, és egy közeli erdő fajátszóterén találkoztunk. Maxim ilyenkor persze nem akar felkelni a délutáni alvásból, mire odaértünk, csepergett. Szerencsére, mert az idő sokakat elijesztett, így kevesen voltunk az általában tömött téren. Nyűgös Maximunk az elején nem akart semmit csinálni és senkivel sem beszélni, aztán minden érdekelte, kisház, nagyház, a fajátékok, a repedések rajtuk, a homok, de Milánnal és Lillával nem igen foglalkozott. Soha nem oda akart menni, ahol a többiek voltak, számára mindig más volt az érdekes.
A játszótér másig végébe kellett mennünk, amíg a többiek csúszdáztak, fociztak. A kisebb forgón kipróbálta az összes faállatot. Aztán a többiekkel együtt forogtak.
A homokozóban meggyőződhettem róla, hogy Maxim is kezd irigy lenni, Milán a vödrével játszott, Maxim, fogta és elvette tőle. Ezután Milán egy formát vett a kezébe, Maxim ezt is el akarta venni. Az odáig rendben van, hogy az ő játékai, de itt közbe szóltam, hogy ha a vödröt elvette, akkor a másikkal engedje Milánt játszani. Nem ujjongott a dologért. A homokozást így is ő unta meg a leghamarabb.
Andi mondta is, hogy Maxim a kis megfigyelő. Tényleg olyan részleteket észre vesz, amit mi/más nem. (Sokszor otthon is azt hisszük nem figyel, úgysem veszi észre, kicsivel később ennek az ellenkezőjét bizonyítja be. Ha ott van a szobában, jobb nem csinálni olyat, amit nem akarunk, hogy meglásson, utánozzon, mert neki aztán hátul is van szeme - de oldalt biztosan.)
A traktor és utasai. Amikor megérkeztünk, Milán vezette a traktort. Később Maxim is akart kormányozni.
Milán és Lilla csak-csak tudomást vesz egymásról, de még nekik is várni kell egy kicsit, hogy igazán együtt játszanak a gyerekek. Viszont jók az ilyen összejövetelek, pláne hogy a fiúk elhúztak sörözni :) Mi meg pletykálkodtunk, és bébiszitterkedtünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése