Átolvasva az első részt, rájöttem, a legtöbb dolgot már le is írtam.
Az étterem jó volt, bár főszezonban szerintem sorba kell állni gyerekszékért, ami negatívum. Az első este a klimatizált nagyteremben vacsoráztunk,aztán felfedeztünk egy légkondimentes kistermet. Az elején rajtunk kívül még egy nyugdíjas társaság evett ott, aztán a végére már ez is megtelt. Pedig az utolsó egy-két nap mindig feltettük a kérdést, hogy ne menjünk-e át a hűvösebb nagyterembe, de már egyrészt megszoktuk az asztalunkat és a francia nyugdíjasokat - mindig integettek, megsimogatták Maximot, és napról napra többet beszélgettünk velük -, másrészt Maxim megint elkezdett köhögni, így nem variáltunk.
Norbival jókat ettünk, rengeteg salátát, halat, meg sütit, jégkrémet. Maxim egész héten sültkrumplin és üres vagy bolonyai tésztán élt, kétszer evett paradicsomos húsgombócot, és egyszer-egyszer egy kis husit. Talán két falat süteményt is evett, délután uzsonnára egy kis kekszet, kalácsot, almát, de nem vitte túlzásba a változatosságot. Jégkrémet is kizárólag tölcsérből nyalt: Norbi mindig mondta neki, hogy Maxim, dugd ki a nyelved. Ha megkérdeztük, mit akar majd enni, a válasz mindig ugyanaz volt:
pjupji, vagyis krumpli. Most otthon is mindig ez a válasz, legyen szó reggeliről, uzsonnáról, úgyhogy inkább megkérdezzük konkrétan, hogy ezt vagy ezt akarja-e enni.
Eleinte Maxim alig akart az asztalnál maradni, mászkálni akart, szaladgálni. Mindig a vizet követelte, no nem inni, és nem is a tengerre gondolt, hanem egy belső kis udvarra szökőkúttal. Ahogy befejezte az evést, közölte, majd kiabálta és mutatta, hogy
vi, vi, vi.
Majd utána mentünk az uszodához (
uszoa), a hídra (
hí) és minden vacsora után a játszótérre.
Eleinte mindig fel kellett vennünk, ha kimentünk a szobából, aztán volt úgy, hogy fogta magát, és elindult a teraszról, vagy elszaladt a folyosón.
Mivel éjszaka sosem hűlt le, a hét második felétől be-bekapcsoltuk alvás előtt a légkondit. Nem kellett volna (26 fok a szobában este!), ahogy többet használtuk, úgy kezdett köhögni Maxim, és egy átköhögött éjszaka után jöttünk rá, hogy ez lehetett az oka; Norbi szerint nem is a hűs a levegő, hanem a benne lévő bacik.
Ennek ellenére kipihentük magunkat. Nekem az igazi nyaralást a tenger jelenti, ahogy hullámzik, morajlik, ahogy lépkedünk benne. Meglátjuk, Maxim is így gondolja-e néhány év múlva.
Ritka pillanatok egyike, Maxim ül a vízben. Imád kavicsot dobálni, szerintem ezért ült benne egy picit. Norbi kitalálta, hogy minden dobáláskor azt kell mondaniuk: Badabumm. Hagy ne mondjam, hogy miután ezt kitalálta, egy napig gondolkozott, hogy is volt, míg végül Maxim vezetett rá minket, hogy újból használjuk ezt az értelmes kifejezést. :)
A kavicsozás mindig jó játék, találékonyak a gyerekek. Lehet őket a napozóágyon gurítani...
...vagy csak úgy rakosgatni homokozás közben.
Mellényben a vízibiciklin, majd sisakban a kvadon, a kis túránk után.
A híres nyuszilyuk, amiről az első részben írtam.
Végezetül néhány mozzanat homokozás közben.
Ui. A fotóalbumomba feltettem az összes képünket, de akinek nincs kedve, türelme ideje a több mint 500 fényképet végignéznie (nagyszülőknek persze kötelező a bővített változat), annak javaslom az összefoglalós albumot. Link vagy fent a Photos menüben, vagy e bejegyzés első képe alatt. Illetve bármelyik képre kattintva a rövidített verziós albumba érkezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése