Krétan töltöttünk egy hetet hármasban, na meg persze rengeteg francia, belga, olasz és orosz nyaralókkal. Közvetlenül repültünk Luxemburgból Heraklionba, onnan egy félórás busztranszferrel érkeztünk Anissarasba, vagyis inkább a hotelünkbe. All-inclusive ellátást kértünk, hogy semmi mással ne kelljen foglalkoznunk a pihenésen kívül. A hét második felére pedig olyan meleg is lett, hogy a félnapos kirándulás gondolatát is elvetettük. Helyette motoroztunk. De haladjunk szép sorjában.
Maga a repülés nem probléma Maximnak, nem sír, nincs rosszul, de nem bír egy helyben maradni. Szerencsére az első sorban ültünk, itt nagyobb a hely a lábnak, Maxim is tudott mozogni. Odafele a délutáni alvás idején repültünk, de a háromórás út végén dőlt ki, és mire leszálltunk, fel is ébredt. Visszafele ugyan megizzadtunk, hogy lefoglaljuk valamennyire és ne piszkálja folyton a mellettünk ülő mogorva bácsit.
Földszinti szobánk volt, a terasz a tengerre nézett, de közel voltunk az uszodához, így délután élvezhettük a különböző programokat, zenét, én sokszor lementem a partra, amíg Maxim aludt. Minden reggel felkelés után reggeli, majd ki a partra, jórészt az ernyő alatt homokoztak a fiúk, aztán 1 körül ebéd, majd délutáni szieszta 4-ig. Mondanom sem kell, Maxim az esetek nagy részében nem akart aludni, pedig igencsak elfáradt. Aztán meg alig bírtuk felkelteni. Uzsonna és újból kimentünk a partra a vacsoráig. Az első este csak belázasodott Maxim, és másnap is, de szinte ekkor töltötte a legtöbb időt a tengerben. Különben sosem akart bele menni, néha sikerült becsalni, kicsit pancsoltunk vele, de vagy a hullámoktól ijedt meg, vagy hidegnek találta. Az is lehet, hogy a tenger nagysága, végtelensége bizonytalanította el.
Amiatt nem kellett aggódnom, hogyan szedjük ki a vízből, meg nehogy felfázzon.
A hotel gyerekmedencéjét nem használtuk, a nagyot sem. Inkább a tengerben úsztunk Norbival felváltva.
Ami nem tetszett, hogy úgy szelektáltunk a hotelek közül, hogy homokos parton legyünk, ez meg is volt, de a víz előtti néhány méter kavicsos illetve nagykavicsos volt, szúrt is kicsit, maga a közvetlen vízpart apróhomokos, aztán megint nagykavicsos, beljebb volt homok, de azért nem így képzeltük el.
A víz kellemes volt, főleg ahogy az idő melegedett. Volt olyan délután, hogy nagy hullámok árasztották el a partot, na akkor másnap gyorsan kellett úsznom, hogy ne fázzak a vízben. Két nap kölcsönöztünk vízibiciklit, kaptunk mellényt is, Maxim nem is akarta levenni, pedig mozogni sem bírt benne, de másodjára is ő akarta a pedálozást a vízen.
Azt hiszem két number one dolog volt az egész nyaralás alatt Maximnak, na meg persze a repülők közelről és messziről egyaránt. Az egyik a kvad, a másik két óriás lyuk a parton a homokban ásva, amit az utolsó előtti nap fedeztünk fel. Innentől kezdve csak a partra akart menni Maxim, és a két nyuszilyuk - mi hívtuk így - között mászkált, hempergett, csúszkált bennük. Norbi ásott neki minden nap lyukat, meg alagutat, építettünk várat is, de a két nyuszilyuk utolérhetetlen volt.
Egyik délután Norbi elment kvadozni, majd ahogy Maxim felkelt, kimentünk a motorhoz. Azt mondta, felül rá és gurulhatunk, közénk vettük és a part mellett lassan haladtunk. Egy kilátóhoz robogtunk el, sajnos nem vittünk fényképezőt, pedig gyönyörű volt a látvány a szikláról. Persze annyira tetszett Maximnak a kvad, hogy egy órán keresztül hajtogatta: mo, mo (motor) és ara, ara, ARA (arra és közben mutatta is a sétányt). Mondhattam én neki, hogy apának vissza kellett vinnie a motort, meg hogy majd legközelebb, akkor nyugodott meg, amikor felfedeztem az egyik nagy nyuszilyukat. Igen, néha a figyelemelterelés beválik.
(Innen folytatom, képekkel együtt. Videók a jobb oldali linken érhetők el.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése