2010. május 9., vasárnap

Cocktail au château d'Aulnois-sur-seille

Nos amis, Iza et Nico se sont mariés le 17 avril en Hongrie. Ils ont aussi organisé une réception dans un village près de Nancy. Nous sommes arrivés vers 18 heures au cocktail. Il y avait déjà beaucoup de monde. Nous avons eu de la chance car il n'a pas plus. Tout était préparé dans le jardin du château qui est une école en fait. Nous avons raté le guide á la fin car Maxim était trop fatigué.
Au début il lui fallait un peu de temps de s'habituer au gens mais après tout était en ordre. Il regardait les gens, les petits canapés, les verres, les décorations, donc tout autour de lui. Et il rigolait bien. (Mais il n'a pas voulu rester dans la poussette bien sûr.)

Le cocktail était très sympa, nous avons rencontrés des hongrois que nous n'avons pas vus depuis long temps.
Iza, Nico, FELICITATION!

2010. május 4., kedd

"Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!"

Ide járunk Maximmal tornázni: The Little Gym.
Jópofa, minden érzékszervre hat, éneklünk, tapsolunk, van zene is, egy kis mozgás, tornagyakorlatok. Múlt héten Norbi elkísért, készített pár képet és videókat is. Néhányat fel is tettünk.
Azt szeretem benne, hogy más babákat is lát Maxim, remélem, segít majd egy kicsit a bölcsibe szoktatásban. Nyáron is lehet járni, nem szeretnénk kihagyni.

Szabadfoglalkozás - Maxim ismerkedik, itt épp egy nagy zsámollyal
"Ez a kis torna ugye jól esett." Buborékokkal zárunk, minden gyereket ámulatbe ejt.

Grillparti Orsiéknál

Szép napos áprilisunk volt, még itt Luxemburgban is. A hónap utolsó vasárnapján Orsiékhoz mentünk grillezni. Orsiék kisfia, Milán már 10 hónapos, ő is egy örökmozgó, ő már régóta mászik, a fűben nagyon jól elszórakozott. Lilla, Andiék kislánya is mindjárt 10 hónapos, ő nagyon szépen eljátszogatott a leterített pléden. Mondta is Csaba, hogy nekik olyan nyugodt baba kell mint Lilla.
Maxim is jól elvolt, persze állandóan változtatni kellett a helyszínt, pokrócon feküdt, majd sétáltunk a kertben, ült egy kicsit a babakocsiban amíg ettünk, majd megint a pokrócon ültünk vele és így tovább. Amikor letettük Lilla és Milán mellé, elkezdett sírni. Úgy tűnt, nem bírja a konkurenciát. De aztán hétfőn a babaúszáson már semmi baja nem volt a többi baba közelében, sőt a babatornán a mellette fekvő két kislányt tapogatta, el is űzte őket onnan.
A késői grillebéd nagyon finom volt, a házi desszertek sem hiányoztak. Maxim egy grillezett cukkini karikát szopogatott, de nem hiányzott belőle egy miniatűr darab sem, amikor megunta. Bezzeg ha papír lett volna...
Olyan jól éreztük magunkat, hogy szinte ránk sötétedett.
Orsi, Norbi és Milán, köszönjük a kellemes délutánt!

2010. április 30., péntek

Hét hónap

Hihetetlen, de már 7 hónapos Maxim. 8 kiló és 5 fog a mérleg. Az utolsó kettő egyszerre jött neki, utólag már tudjuk, miért volt néhány nyűgös éjszakánk. Most pedig várjuk a hatodikat.
Még többet mozog mint eddig, gurul össze-vissza, a nappalit teljesen bejárja, ha úgy van kedve, minden érdekli amit lát, mindent meg akar fogni. A tévé alatti kis szekrényt már elkezdte rámolni, pont előtte mondtam Norbinak, hogy azt lassan valahogy el kell kerítenünk, erre kb egy óra múlva már azt láttam, hogy Maxim ott fekszik előtte és a cd-ket tapogatja. Általában mindent kommentál, állandóan próbálgatja a hangját, néha mint egy kis operaénekes, olyan szelíden, aztán persze tud sikongatni, meg krákogni is. Hason fekve már a könyökére támaszkodik, mindennel csinálja ezt a nyit-zár legyezőszerű mozdulatot. Most épp nagyokat sóhajt amint a játszószőnyeg szélével hadonászik és közben a rongyszőnyeg rojtjait matatja. Igen, neki egyszerre egy dolog nem elég, legalább két dolgot akar megfogni, megrágni, megnézni.
Több papírt megevett mint rendes ételt, de most talán jobban sikerült az újrakezdés.
Továbbra is imád fürödni, a pelenkázón nagyon jól elvan, bár már annyira kell rá vigyázni, mert ott is mindenhova nyúlkál, fordul. Az öltözés még nehezebb, mert fogja magát és hasra fordul, tekereg, így még tovább tart és általában kisebb ordítás de minimum elégedetlenkedés a vége.
A sétákat jól bírja, ahhoz képest hogy nem bír egy percet sem(na jó kettőt) nyugton ülni. És még mindig rengeteget mosolyog és nevet.
Az idegenekkel óvatos, főleg a férfiakkal, a fiatal lányokat kedveli, a gyerekeket pedig nagyon figyeli. Csütörtökön voltam bent az irodában, és meglepő módon nem félt most senkitől, mindenki megfoghatta, igaz, nem tízen vetették rá magukat egyszerre.
A napirendünk egész jól beállt, reggel lustálkodás az ágyban, Maxim küzd az ágyneművel, majd jön a pelenkázó, addig én is megmosakszom, majd azután megágyazunk, és kimegyünk a konyhába. Amíg pakolászok, addig ő mindent ledobál az etetőszék tálcájáról, vagy mindent megrág amit elér, igyekszem megreggelizni, amíg bírja, majd jön a játszószőnyege. Itt már általában vége az egyedüli játszásának, akkor könyvet olvasunk, vagy nézzük az ablakból a fákat, embereket, megnézzük magunkat a tükörben, megzörgeti a zárat meg a kulcsokat, még egy kis éneklés, sétálás és már jön is a délelőtti alvása. Ha Norbi itthon van, akkor ő kapja Maximot én meg főzök többnyire. 11 körül alszunk, én is ott vagyok Maximmal, van hogy alszom, van, hogy olvasok, ha nem sötétítettem be túlságosan. Általában másfél-két órát alszik, és ha fel is ébred, de érzi hogy ott vagyok, könnyen visszaalszik. Aztán megpróbáljuk az evést, közben én is illetve mi is eszünk, majd jön egy kis gurgulázás és séta. Délután is alszik, átlag 1 órát, most olyan fél 5 fele. Aztán megint kitalálunk valamit, skype-olunk a szülőkkel, és már este is van. Már csak az éjszakai alvásán kellene javítani :)
Ügyesen fogja a labdát, és már hason szoktunk labdázni. Néha csak csápol össze-vissza, de sokszor tényleg löki a labdát.
És most jöjjön a 7 hónapos sztárfotója, meg az én kedvenc képem.