2010. május 17., hétfő

Mi lesz ma az ebéd?


Maximnak mindegy, ha banán is van benne. Egy hét szünet után újra kezdtük a hozzátáplálást, almapürével. Nem öklendezett, inkább kóstolgatta. Próbáltam nyersen, reszelve is adni neki, na abból egy borsónyit evett meg. Sütöttem is neki, anyatejjel összekevertem, de inkább csak ízlelgette. Aztán jött a banán. Úgy nyalogatta a szűrőt, amikor először kóstolta, utána már a szűrő sem kellett, eszegette. Az anyatejes változat itt sem jött be.
Lehet, hogy az is segített az evésen, hogy látta Milán babát uzsonnázni, aki nagyon szépen falta a gyümölcspürés joghurtját. Aztán próbáltuk a banános almát, újra magában az almapürét, de csak néhány kanalat fogadott el. A körtés banánt is megette, de amikor már fele-fele arányban adtam, nehezebben csúszott. Édesköményt is megette, banánnal persze. Megpróbáltuk banán nélkül krumplival, öklendezett is tőle. Gyors belekevertem a banánt, nagyon szépen megette az adagját. Most olyan 1 dl-nyit eszik, sorra kóstolja a zöldségeket, krumplival és banánnal. Tegnap a répa következett.
Este, hogy jobban tele legyen a pocija, kap még egy kis banánt, már vízzel sem kell hígítanom, egy felet simán megeszik, akkor is ha szopizott előtte. És ezután még persze duplán kéri az esti szopit. De végre átlépte a 8 kilót.
Tettünk fel újabb videókat. A legújabb a rugózás. Állva, ülve, fekve a popsiját emelgetve rugózik a lábával. És le sem akar ülni. Még ülni sem tud egyedül, de ő már állni akar :) A legjobb, ha ezt az etetőszékben csinálja, miközben eszünk vagy épp iszik. Próbálgatjuk a pohárból ivást, egész jól megy, persze fogjuk vele együtt a poharat. Ja, és persze dobol; a kezével, akár van benne valami, akár nem, a lábával úgyszintén. Nem is értjük, hogy nem fáj neki, mikor hasal, úgy veri a lábujját a parkettába, alattunk azt hihetik, hogy már megy, annyira dübög.
Szóval nincs változás, egy állandóan nyüzsgő, nyughatatlan babánk van.

Itt Izáék esküvői fogadásán Franciaországban voltunk

2010. május 9., vasárnap

Cocktail au château d'Aulnois-sur-seille

Nos amis, Iza et Nico se sont mariés le 17 avril en Hongrie. Ils ont aussi organisé une réception dans un village près de Nancy. Nous sommes arrivés vers 18 heures au cocktail. Il y avait déjà beaucoup de monde. Nous avons eu de la chance car il n'a pas plus. Tout était préparé dans le jardin du château qui est une école en fait. Nous avons raté le guide á la fin car Maxim était trop fatigué.
Au début il lui fallait un peu de temps de s'habituer au gens mais après tout était en ordre. Il regardait les gens, les petits canapés, les verres, les décorations, donc tout autour de lui. Et il rigolait bien. (Mais il n'a pas voulu rester dans la poussette bien sûr.)

Le cocktail était très sympa, nous avons rencontrés des hongrois que nous n'avons pas vus depuis long temps.
Iza, Nico, FELICITATION!

2010. május 4., kedd

"Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!"

Ide járunk Maximmal tornázni: The Little Gym.
Jópofa, minden érzékszervre hat, éneklünk, tapsolunk, van zene is, egy kis mozgás, tornagyakorlatok. Múlt héten Norbi elkísért, készített pár képet és videókat is. Néhányat fel is tettünk.
Azt szeretem benne, hogy más babákat is lát Maxim, remélem, segít majd egy kicsit a bölcsibe szoktatásban. Nyáron is lehet járni, nem szeretnénk kihagyni.

Szabadfoglalkozás - Maxim ismerkedik, itt épp egy nagy zsámollyal
"Ez a kis torna ugye jól esett." Buborékokkal zárunk, minden gyereket ámulatbe ejt.

Grillparti Orsiéknál

Szép napos áprilisunk volt, még itt Luxemburgban is. A hónap utolsó vasárnapján Orsiékhoz mentünk grillezni. Orsiék kisfia, Milán már 10 hónapos, ő is egy örökmozgó, ő már régóta mászik, a fűben nagyon jól elszórakozott. Lilla, Andiék kislánya is mindjárt 10 hónapos, ő nagyon szépen eljátszogatott a leterített pléden. Mondta is Csaba, hogy nekik olyan nyugodt baba kell mint Lilla.
Maxim is jól elvolt, persze állandóan változtatni kellett a helyszínt, pokrócon feküdt, majd sétáltunk a kertben, ült egy kicsit a babakocsiban amíg ettünk, majd megint a pokrócon ültünk vele és így tovább. Amikor letettük Lilla és Milán mellé, elkezdett sírni. Úgy tűnt, nem bírja a konkurenciát. De aztán hétfőn a babaúszáson már semmi baja nem volt a többi baba közelében, sőt a babatornán a mellette fekvő két kislányt tapogatta, el is űzte őket onnan.
A késői grillebéd nagyon finom volt, a házi desszertek sem hiányoztak. Maxim egy grillezett cukkini karikát szopogatott, de nem hiányzott belőle egy miniatűr darab sem, amikor megunta. Bezzeg ha papír lett volna...
Olyan jól éreztük magunkat, hogy szinte ránk sötétedett.
Orsi, Norbi és Milán, köszönjük a kellemes délutánt!